- Na? Volt?
- Hát…hallottam…
- Én ugyan
semmit. Nem is volt semmi. Csak jól átvertek megint.
- De tényleg
volt… olyan… spriccelés.
- Spriccelés?
- Igen, ilyen… pricc-pricc. Meg brummogás.
- Brummogás.
Éjszaka fél kettőkor, mi? Te Józsi, mondtam tegnap is, hogy azt az utolsó hat
féldecit nem kéne meginnod.
- De én tényleg
láttam. Rajta ült a polgármester.
- A spriccelős
brummogón, mi? Akkor hogy lehet, hogy megint csípnek? Téged nem?
- Hát… de.
Ilyen és ehhez hasonló vidám párbeszédek naponta
lejátszódnak az Ungvidék- Bodrogköz lakosai között. A szerencsétlen
polgármester persze rég az igazak álmát alussza, nem hogy holmi brümmögő
permetezőszerkezeten üldögélne az éjszaka kellős közepén (vagy csuklik
egyfolytában). Az idei nedves nyár, ha semmi egyébnek, a szúnyogoknak a javára
vált. Ilyen mennyiségű szúnyogra még a vénebbek is ritkán emlékeznek, ráadásul
a mai modern szúnyogok semmiféle hallgatólagos egyezményt nem hajlandóak
betartani. Példának okáért, nappal is csípnek. Ilyen régen nem volt, normális
szúnyog nappal alussza ki az egész éjszakai csipkedés fáradalmait. Vagy:
szúnyogriasztótól vissza nem hőkölnek, de nem ám. Az üzletekben fogytán a
szúnyogriasztó, így boldog-boldogtalan őseink régi jól bevált receptjeit
szedegeti elő - az internetről -, mint például ecet meg élesztő meg szárított
kávé égetve meg levendula parázson (eddig még ez volt a legjobb). Hiába.
Összegezve nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ezek a praktikák pont annyit érnek,
mintha háromszor átköpni a bal vállunk felett éjfélkor keresztúton. A kertbe
továbbra is úgy kell lemenned három paprikáért, mintha valami különösen vad és
dinamikus törzsi táncot lejtenél, vagy mintha heves epilepsziarohamot próbálnál
meg leküzdeni éppen.
- Magyarba repülőről permeteznek - mondja egy
állampolgár. - Akkor nálunk miért nem?
- Nem engedik a környezetvédők – vágja rá másik szakértő
állampolgár. Mégis, hogyan nem engedik? Küldenek egy ezüstgolyót a repülőgép
pilótájának? Felszántják a mezei repülőteret? Netán betonpapucsot öntenek a lábára,
és zsupsz, bele a Latorcába? Esetleg szélsőséges környezetvédők a repülőgép
futóműjéhez láncolják magukat, miközben harciasan énekelnek egy dalt a Földanyácska
megmentéséről?
-
Én a környezetvédőt kikötném egy fához éjszaka - harciaskodik állampolgár
nambör fri. – Ott védje a környezetet.
Hát az nagyon jó lenne, az biztos. De addig is még jobb
lenne, ha valaki megmagyarázná az utca népének, hogy miért volt tökéletesen
hatástalan minden előre beharangozott szúnyogirtás. (Azt csak a rossz nyelvek mondják, hogy még
több is lett.) Zárjuk be az ajtót, ablakot, mi? Mossuk meg a gyümölcsöt, mi?
Úgy várta mindenki ezt a szúnyogirtást, mint kisgyerek a karácsonyi ajándékot.
Igaz, nem rossz módszer némi reményt csepegtetni a megfáradt fogyasztói
lelkekbe. Hinni, hogy van ugyan szúnyog, de már nem sokáig. Ma éjszaka végetek
van, nyavalyások! Az emberiség ismét győzedelmeskedett a természet vad erői
felett!
Van énnékem egy homályos, ámde egyre erősödő gyanúm. Ti.
hogy született egy titkos megállapodás a szúnyogok és a minden hájjal megkent,
sanda szándékú, ördögi terveket kovácsoló, gonosz, irgalmat nem ismerő zöldek
között. Legyen permetezés. Csak direkt hatástalan. Spricceljen a brummogó. Vagy
akár brummogjon a spriccelő. A szúnyog meg röhög a markába. Odébb megy hat
métert, aztán visszarepül, mi az neki. Így aztán megvolt a szúnyogirtás, és
megmaradt a szúnyog is. Egy-egy.
