-
Mit csináljunk vele?
- Meg kell ölni.
- De hogy? Józsi beleengedi egy
zsákba.
- És?
- Üt rajta kettőt és annyi. Vagy
bakanccsal megtapossa. Amilyen nagy lába van.
- Fiam, azt a zsákot akkor el lehet
dobni. Vagy mossuk ki vagy mi? Vagy hagyjuk úgy megszáradni? Véresen, büdösen?
Higénia is van a világon.
- Akkor hogy?
- Vízbe, fiam, vízbe. Kalitkástul vízbe
rakjuk és kész. Nemsokára megdöglik. Ott
a vizes hordó.
- Nem sok víz van ebbe.
- Elég az.
- Hogy visít!
- Mert a patkány egy intelligens
állat. Tudja jól, hogy most már igen nagy baj van. Hogy itt a vég.
- Meg ugrál is.
- Hadd ugráljon.
- Látod, apu, mondtam, hogy kevés a
víz. Úszik ez a dög a kalitkában. Hozzak még rá? Hogy teljesen ellepje?
- Ugyan, ekkora hordóba öt vederrel
is kevés lenne. Hadd úszkáljon, örökké úgyse bírja.
- De nem szökik meg?
- Ez? Ez már sehová. Jó erős rugó
van ebbe a kalitkába. A vasútról hoztam.
- Ott is dolgoztál, apu.
- Sok helyen dolgoztam.
- Apu, neked nem volt könnyű életed.
- Haha, hát az nem volt. De nem is
ér az semmit. Hát te?
- Most kezdődött a harmadik
szemeszter.
- Vizsgák?
- Hát, azért volt egy kis döccenő.
- Mekkora?
- Másodjára sikerült.
- Az semmi. Ismerek egy csomó
embert, akik tán tíz évig is jártak egyetemre. Mégis úriember lett belőlük. Legyél
te is az, fiam. Annak nem kell dolgozni.
- De apu, a könnyű élet nem ér
semmit, most mondtad.
- Más idők voltak, úgyhogy ebből
elég legyen.
- Jól van, na.
- Azért jöhetnél gyakrabban. Olyan
ritkán vagyunk együtt.
