Merész
vállalkozásba kezdett hét évvel ezelőtt a nagyszelmenci FINIRE CSEMADOK
alapszervezete. A latin eredetű szó ,,véget’’ jelent, s ez egyben - nomen est
omen - előrevetítette mindazokat a gondokat, amelyekkel egy ilyen
kezdeményezésnek törvényszerűen meg kell küzdenie. Az elnevezés az alapítók
bevallása szerint egyebek közt jelzi: valami újat szeretnének és nem a
hagyományos, sokszor lelkes, sokszor kissé unalmas CSEMADOK-rendezvények
szellemében. A FINIRE első elnöke Matyi Tamás lett, aki sátoraljaújhelyi tanulmányai
során kedvelte meg a színjátszást.
- Tudatosan azt a közönséget
próbáltuk megszólítani, amely egyébként nem jutna el egyéb színielőadásokra.
Tehát például a gyerekeket és az időseket - mondja Tamás.
-
Természetesen mindenkit szeretettel vártunk, nemcsak a környékről. A belépés eddig
minden éven ingyenes volt, ezt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a
nagyszelmenci önkormányzat anyagi támogatása tette lehetővé.
Tamás ma már egy budapesti
multinacionális vállalat munkatársa, a stafétát a FINIRE korábbi alelnöke,
Vasil Péter vette át, aki egy lelkes, többnyire huszonéves fiatalokból álló
csapatot vezényel.
- Hogyan választottátok ki a
fellépőket?
- A szabadtéri színpad mérete adott
és sajnos a költségvetés is. Ezekhez próbáltunk megfelelő társulatokat találni.
Tehát eljöhetne például a Komáromi Jókai Színház is, csak ők nagy színház meg
drágák is. Volt olyan társulat, amely nem vállalt szabadtéri fellépést.
Az eddigi hat rendezvényből a tavalyelőtti
sajnos elmaradt, a közeli községből, Deregnyőből elterjedő kanyarójárvány
miatt. Az eredetileg három- majd kétnapos rendezvénysorozaton a péntek mindig a
gyerekeké, a Kalamajka Bábszínház eddig minden alkalommal eljött. A
közeli-távolabbi amatőr csoportokon kívül bemutatkozott már a miskolci 4 Dance
Club: eddig a ,,Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról”, a ,, Dzsungel
könyve”, és az ,,István, a király” szerepelt a repertoárjukon. Voltak a
sátoraljaújhelyi Művelődési Központ színészei zenés kabaréesttel, a Karcsai
Színtársulat a közismert ,,Sári bíróval”, a kassai Thália a ,,A vadkan Csotrogányéknál” zenés kabaréval. Tavaly, augusztus 16 - án is
volt Kalamajka, jött a Buzitai citerazenekar, a kárpátaljai ,,Csipkés” együttes,
a Szekér Színház Móricz Zsigmond: ,,Szerelem”
című darabjával. A húzószám a L’art pour L’art Társulat volt, sajnos Laár
András nélkül, aki a KFT koncertje miatt nem tudott
eljönni.
A harmadik évadban az előadások
mellett képkiállítás is nyílt: ,,Európa utolsó vasfüggönyének végnapjai”. A
régi és új fotók a szigorú határ keletkezésének okait, megszűnésének
körülményeit dokumentálták. (A kiállítás megvalósításában sokat segített a HVG
fotósa, Heltai Csaba, valamint ifj. Gilányi István, a nagykaposi gimnázium
tanára.)
A történelmi határmódosítások miatt
e vidék már rég elvesztette kapcsolatát a gazdasági-szellemi központokkal,
tehát egyrészt Ungvárral és Munkáccsal, másrészt Sárospatakkal. Színházszerető
emberek így vagy Kassára járnak szellemi táplálékért (80-100 km), vagy - ahogy
a világ kisebbedik -, Miskolcra, Budapestre is. Az a tény, hogy a rendezvényen
évről-évre több száz ember fordul meg, önmagáért beszél: van szellemi igény,
még itt a világnak egy kissé eldugott zugában is. Az éven, ezúttal egy másik
járvány miatt, mint annyi minden más, ez a rendezvény is elmarad.
