Ők
mások. Hogy az anyagcseréjük módosult, annyi bizonyos. Rég kinőttek már a
boldog gyermekkorból, midőn az ember hibát hibára halmoz, s egy-két liternyi
borocska elfogyasztása jelentős fegyverténynek számít. A napi adagocska korsócska,
úgy ám! De sose innának töményre bort, mert az köztudottan egy jégkorszakbeli
masztodont is simán letaglózna, úgy ám! Fordítva, egy-két korsó bor után
egy-két féldeci hazafelé, a véletlenül útba eső kiskocsmában, az igen, az derék
férfiéhoz méltó nemes cselekedet!
Minden
figyelmeztetés dacára mindig akad néhány jobb sorsra érdemes pincelátogató, aki
meggyőzhető: az ötvenöt fokos helyi házi pálinka nemes aromáját csakis pohárka
(tehát fél liter) kistermelői borital domborítja ki leginkább. Az eredmény
garantált. A kedves turista villámsebesen okosra issza magát és eltelik jóféle
kozmikus csakra-energiával, valamint egyesül a világmindenséggel és az is ővele,
a legteljesebb harmóniában.
Amíg
a hűvös pincében tartózkodik. Mihelyst azonban kibotorkál az áldott napfényre,
nyomban meggyőződhet a géresi pince-effektus félelmetes hatékonyságáról. Jobb esetben eltalál az autóbuszig és ott sürgősen
nyugovóra tér, nem jobb esetben ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a vad
természet lágy ölén hajtsa álomra megfáradt fejét, szagos füvek és zümmögő
méhecskék között. S a nemeslelkű bennszülöttek az ezüstösen világló telihold
fényénél példaadó ápolói elhivatottsággal gondoskodnak mindenkiről.
Úgyhogy
csak csínján a helyi specialitásokkal, annyit mondok. Saját tapasztalatok
alapján.
