Jó néhány éve nem gördült már be az ismerős piros szerelvény a nagykaposi vasúti állomásra. Akkoriban egy bizonyára hozzáértő közlekedési szakember valamely minisztériumban egyetlen tollvonással lezárta e fontos közlekedési eret a kassai diákok előtt. Megszűnt a pénteki nyüzsgés, amikor szülők, barátok, ismerősök és természetesen vágyódó szerelmesek várták haza a keleti nagyvárosból hazatérőket. Aztán vasárnap esténként ugyanezek, ugyanitt ismét találkoztak, igaz, némileg pityergősebb hangulatban. A városvégi „kisállomáson” is felszálltak páran, majd Vajánban, Deregnyőben is.
„Ott a busz”- mondták a nagyokosok. „Lassan már azon sincs utas.” Tény és való, hogy az autózás robbanásszerű elterjedése sem a vonat, sem a buszközlekedésnek nem igazán kedvezett. Autó már nem csak minden családban van, hanem akár kettő, nem ritkán három is. Ráadásul, ha jól utánaszámolunk, nem is drágább. Csakhogy van egy lényeges különbség a vonat és a busz között. Így van, kedves olvasó: a vonat, az vonat, a busz meg busz. Hogy mást ne is említsünk, a vonaton például lehet pisilni. Hogy a legendásan elrettentő vasúti illemhelyek milyen állapotban leledzenek, azt most inkább hagyjuk.
Most már megint pöfög a régi piros kisvonat egy némileg modernizáltabb változata a Bánóc - Nagykapos útvonalon. Ráadásul megújul a közvetlen Kassa - Munkács járat is, átszállás nélkül. (Ez úgy lehetséges, hogy ez az egyetlen város Ukrajnában, illetve a volt Szovjetunióban, illetve a volt Oroszországban, ahová normál nyomtávú vasút vezet.) A fontos munkácsi vasúti csomóponton átszállva vállalkozó szellemű egyének tovább folytathatják útjukat Ogyessza, Kijev, Charkov, Lvov vagy Ukrajna más metropoliszai felé is.
Jó néhány éve nem gördült már be az
ismerős piros szerelvény a nagykaposi vasúti állomásra. Akkoriban egy bizonyára
hozzáértő közlekedési szakember valamely minisztériumban egyetlen tollvonással
lezárta e fontos közlekedési eret a kassai diákok előtt. Megszűnt a pénteki
nyüzsgés, amikor szülők, barátok, ismerősök és természetesen vágyódó
szerelmesek várták haza a keleti nagyvárosból hazatérőket. Aztán vasárnap
esténként ugyanezek, ugyanitt ismét találkoztak, igaz, némileg pityergősebb
hangulatban. A városvégi „kisállomáson” is felszálltak páran, majd Vajánban,
Deregnyőben is.
„Ott a busz”-
mondták a nagyokosok. „Lassan már azon sincs utas.” Tény és való, hogy az
autózás robbanásszerű elterjedése sem a vonat, sem a buszközlekedésnek nem
igazán kedvezett. Autó már nem csak minden családban van, hanem akár kettő, nem
ritkán három is. Ráadásul, ha jól utánaszámolunk, nem is drágább. Csakhogy van
egy lényeges különbség a vonat és a busz között. Így van, kedves olvasó: a
vonat, az vonat, a busz meg busz. Hogy mást ne is említsünk, a vonaton például
lehet pisilni. Hogy a legendásan elrettentő vasúti illemhelyek milyen
állapotban leledzenek, azt most inkább hagyjuk.
Most már megint
pöfög a régi piros kisvonat egy némileg modernizáltabb változata a Bánóc - Nagykapos
útvonalon. Ráadásul megújul a közvetlen Kassa - Munkács járat is, átszállás
nélkül. (Ez úgy lehetséges, hogy ez az egyetlen város Ukrajnában, illetve a
volt Szovjetunióban, illetve a volt Oroszországban, ahová normál nyomtávú vasút
vezet.) A fontos munkácsi vasúti csomóponton átszállva vállalkozó szellemű
egyének tovább folytathatják útjukat Ogyessza, Kijev, Charkov, Lvov vagy
Ukrajna más metropoliszai felé is.
