A p.-i polgárok sosem számítottak igazán szegénynek. Már a szociban is jókora emeletes kockaházak épültek, egész házsorok, még régebbi időkben az ”amerikások” hozták - küldték haza a súlyos dollárokat.
Az utóbbi néhány évben azonban mintha varázslatos forgószél söpört volna végig a falucska szürke utcáin. Az egykor szigorúan szürke/fehér, lapostetős házak mesébe illően rövid idő alatt új, színes ruhát kaptak. Ablakcsere, szigetelés - ezeket nagyjából mindenki letudja, legalább egyszer élete folyamán. De a színes beton burkolókockás udvarok a környező falvakban még ritkák. Itt már egész utcákat látni: a burkolók Kánaánja. A színes beton szökőkút sem maradhat el és valamilyen kideríthetetlen okból kifolyólag minden - természetesen tömör - kerítés tetején különböző anyagokból készült griffmadarak és elefántok, oroszlánok és lovacskák pompáznak. És, hogy ne érezzék magukat egyedül, társaságukat az udvaron sorba állított színes törpék rendje, vaslábú betongólyák és egyéb, egzotikusabbnál egzotikusabb lények népes sereglete egészíti ki. A tarkabarka házak előtt angol rendszámú, jobbkormányos kocsik, melyekkel tulajdonosaik leginkább a helyi vendéglátó egységig és vissza közlekednek, fáradalmaikat kipihenni. Utána mámorosan rendőrkocsinak hajtani általában rossz előjel, de itt még sincs belőle különösebb probléma: mondják, az innen elszármazott politikai keresztapu hű p.-i gyökereihez.
Az újgazdag falupolgárok megkérik a polgármestert: ugyan biztosítson már valamilyen pénzforrást a „többieknek” is, mert a pazarul felújított házak közül kilógnak a régebbiek. Van ebben a kérésben már némi cinizmus is, vagy egyszerűen tán csak vagányság, az egykor volt szegény kisebbség jókedélyű piszkálódása, újonnan szerzett vagyonának magabiztos mutogatása. A p.-i polgárok nem garasosokodók: az itt dolgozó mesterembereket rendesen megfizetik és olykor egészen fantasztikus borravalókat osztogatnak.
Az országnak ezen a részén a hivatalos munkanélküliség tíz százalékon felüli. Nem hivatalosan sokkal magasabb, mert ez csak a munkaügyi hivatalokban nyilvántartott munkanélküliek száma. Aki ebben nem szerepel, az – hivatalosan - nem munkanélküli. Ez az arány kisebb nem is nagyon lesz. Autópálya nincs, tőke ritkán téved erre. A környékbeli egy- két nagyüzem napirenden bocsátja el kevés megmaradt dolgozóját is. A fizetések minimálbér- közeliek, vagy azzal egyenlőek, sőt. A munkakörülmények a rabszolgatartó társadalom és a legvadabb kapitalizmus közötti skálát ölelik fel. Új ház nagyon kevés épül, aki felújít, az is egyik kölcsönből a másikba tántorog. A több évtizedes futamidejű törlesztések vidéke ez.
A p.- i polgárok nem szégyenlősek és nem is szívbajosak. Ha nem is kürtölik szét, minden különösebb szabódás nélkül, talán kis büszkeséggel mesélik el, honnan a pénz a színes házsorokra, szökőkutakra, griffekre és lovacskákra. Ez a tőke teljes egészében az angol állampolgárok zsebéből származik. A szociális, munkanélküli és családi segélyek, valamint egyéb állami segélyek feltétetelrendszere a szigetországban ugyanis elképesztően liberális. Finoman szólva.
Mégiscsak gentleman népség ez az angol. Vagy talán kemény gyarmatosító múltjuk miatt van némi rossz lelkiismeretük és ezt próbálják eképp kompenzálni. Bűvös cselek a papíron, fiktív gyerekekkel és egyéb mesés dolgokkal és már dől is a lóvé.
- És ha valaki utánanéz? Hogy tényleg ezek a gyerekek azok a gyerekek, a valóságban is?
A testes, jókedélyű p. -i polgár nagyot kacag ekkora mértékű naivitáson.
- Ha ide állítok sorba tízet, a jövő héten meg másik tízet, maga meg tudja mondani, melyik melyik volt?
A vadonatúj, színes házsorok és a mitikus állatsereglet persze eléggé feltűnő. Nemrégiben, egy bizonyos társaságban szinte a gyűlölet hangjai hangzotak el a p.-i polgárokkal lapcsolatban. A felháborodás jogos voltán felesleges is vitatkozni. Hisz a p.-i polgárok csak találtak egy rést - nem volt nehéz - az Egyesült Királyság törvényrendszerében. És se a felújított, betonudvaros házsorokat, se a szökőkutakat és törpéket, se a gipszlovacskákat és álbronz sasokat nem veszi vissza soha senki.
De azért a p.- i polgárok egy levelet lassan írhatnának az angol királynőnek: - Köszönjük, felség, hogy ön és hűséges alattvalói tudtukon kívül hozzájárultak egy szürke, külhoni falucska felvirágoztatásához, amelyre egyébként saját erőből semmi esélye sem lett volna.
Your sincerelly: a p.-i polgárok.
