Egyik
napról a másikra fura, esztétikusnak éppen nem nevezhető, szürke műanyag
ládikák bukkantak fel a kertes házaknál, sokszor a tulajdonosok tudta nélkül.
Utólag - szóban - mindenkit
megnyugtattak az illetékesek: ,,Uniós támogatás, ingyen van.” Na jó, ha ingyen van, akkor persze kell.
Ha
nem is mindenkinek. Aki komolyabb mennyiségben óhajt komposztálni, az a
miniatűr szerkezettel nem sokra megy. Valaki elkéri a szomszédét is, mert
az úgyis azon töri a fejét, hogy egy viszonylag stabil nyúlketrecnek
használja-e a szerkezetet, avagy netán mobilis munkapadnak a kertben. De, hogy
természetes céljára, t.i. komposztálásra, arra biztosan nem. Mariska néni
meglepően keresetlen szavakkal kommentálja a komposztálókat: - Tán megbolondultak
ezek? Én fogok 81 éves koromra komposztálni?
Mikor úgyis majd leszakad a lábam?
A
komposztáló tulajdonjoga a mellékelt tájékoztató szerint ,,nem átruházható”, és
legalább három szervezet képviselőinek van ellenőrzési joga, akik szükség esetén
szakmai tanácsokat is adnak (Az, hogy a komposztálókat valaki nem akarja,
természetesen még a legagyafúrtabb uniós
képviselőnek sem jut az eszébe.)
A
szerkezet használata az azért nem egyszerű. Ajtókat nyitogatni, csukogatni,
egyik rekeszből a másikba átlapátolni, forgatni az ,,anyagot”, igazán annak
való, aki az átlagosnál kissé több szabadidővel, és lehetőleg az átlagosnál
sokkal több lelkesedéssel fordul a hulladékok újrahasznosítása felé.
A
komposztáló, az elcsépelt frázis szerint, egyáltalán nem új találmány,
,,egyidős az emberiséggel”. A parasztember mindig is komposztált, csak
persze ezt nem holmi firleflancos névvel ilette: trágyadombot csinált. Mielőtt
valami nagyokos közbeszólna, hogy a trágya az nem komposzt: hát persze hogy
nem. De faluhelyen a trágyadomb az összes szerves hulladék lerakodóhelye.
Avagy, ha az örök körforgásban gondolkodunk: egy állomás, ahol megpihen,
mielőtt visszatérne a szántóföldre.
A
komposztálás, mint a kommunális hulladékmennyiség csökkentésének egyik
lehetséges módja, több mint aktuális. Pesszimistább környezetvédők szerint már
el is késtünk vele, Földanya többet nem bír el. A szelektív hulladék gyűjtése
megszokottá vált, papír, műanyag, üveg, stb. külön konténerbe vándorolnak. Emberek
áldoznak időt arra, hogy a PET- palackokat összegyűjtsék, akár egy gumival
átfogják, hogy kevesebb helyet foglaljon el. Hogy miért csinálják mindezt? Na,
kérem szépen, hát ebben - is - különbözött az a buta paraszt a fogyasztói
társadalom büszke és okos tagjától: nem termelt szemetet. Neki aztán nem
kellett szelektív hulladékgyűjtés, se semmilyen. A konzervdobozokba csavarokat
meg szöget pakolt, a csavaros tetejű üveg meg valóságos kincsnek minősült,
amibe bármilyen kompótot el lehet tenni.
Lenne
még egy megoldás, persze. Ha mondjuk, nem PET- palackokban vásárolnánk a
trutyit, amit megiszunk. Vagy, akár, legyen az visszaváltható. Csak az ilyen
megoldások biztosan sértenének valakit. Akik biztos nagyon érzékenyek. Így
aztán: a fogyasztói társadalom okos, boldog tagja teszi a dolgát. Bemegy a
boltba, és megveszi minden termékhez a csomagolást. A saját pénzéből. Aztán
készségesen szelektál, megmentve ezzel Földanyát. Azannya.
