A
„déja vu” érzés helyes, kedves olvasó: itt már volt ilyen. Jól emlékszünk, bár
feledhetnénk. Azért nem kell megijedni, most nem tankokkal, mint anno.
Cselesen. Az éteren keresztül.
Csicser régi település, Nagykapostól
öt kilométerre, ha a kanyarokat is beleszámítjuk. A helybélieknek és az oda
látogatóknak már eddig is sok bosszúságot okozott az egyik legismertebb
mobilszolgáltató, melynek nevét természetesen nem írhatjuk le, mert ez egy
ilyen világ: a rosszat nyilvánosan nem lehet szidni, a jót nem lehet nyilvánosan
dicsérni. A „mobilszolgáltató” helyett azonban nyugodtan írhatnánk „mobil- nem
szolgáltatót”. A falu területén ugyanis szinte lehetetlen mobiltelefonálni. A
lakosok már ismerik a különböző trükköket, amelyek segítségével legalább ideig-
óráig reménykedhetnek a kapcsolattartásban. Van, aki a rég nyugalomba vonult
udvari árnyékszék közelségére esküszik: ennek ajtaja előtt állítólag csaknem
minden második szó tisztán hallható. Van, aki a gyümölcsöskert egy bizonyos
körtefájához zarándokol rendszeresen, fülén a fekete dobozkával. Igaz ugyan,
hogy itt se hall egy árva büdös szót se, de őt legalább mindenki kitűnően érti,
akár az ország másik feléből is. Ez így látszólag nem sokat ér, óriási előnye
viszont, hogy akár órákon keresztül is beszélhetsz úgy, hogy senki nem szól
közbe. További praktikák még: egy bizonyos helyzetben telefonálni, ami kívülről
igen mulatságos látvány, csak közben elzsibbad az ember nyaka. Ha ugyanis egy-két
foknyit mozdulunk, már elhussant a térerő. Annyit nyugodtan elmondhatunk, hogy az
összes praktika a folyamatos kommunikáció szempontjából nagyjából annyit ér,
mint a bal vállunk fölött háromszor átköpni.
Mindehhez már csak mazsola a kalácsban: mostanában akár a
helyi mobiltulajdonos próbálkozik, akár őt hívják, megszólal egy kellemes, alt
női hang - oroszul. Azazhogy valószínűleg ukránul, de ez a végeredmény
szempontjából oly mindegy. Zdrávsztvujtye, szpasszíba, stb.
Jó. Hogyan lehet ezen segíteni? Nagyon egyszerű. Egy jelerősítő
antenna felállításával. Petíció megírattatott, aláírások összegyűjtettek,
eredmény nuku. Hivatalos válasz: ennyi
ember számára erősítő felszerelése nem indokolt. (Szó szerint:
„neopodstatnené”). Valamint: a mobilszolgáltató saját fejlesztési terveiről nem
köteles a fogyasztókat tájékoztatni.
Jó. Akkor viszont nyilván a fogyasztó sem köteles euróit
pazarolni egy olyan szolgáltatóra, amelyik nem szolgáltat. Sőt, úgy tűnik, nem
is akar. Mindezek fényében kissé nevetséges, hogy említett szolgáltató
csicsergő hangú telefonos kisasszonyai nyomban felhívják azokat, aki más
társasághoz pártolnak: miért követték el ezt az égbekiáltó bűnt? (Azt is megkérdik rendszeresen:
elégedettek-e a falu lakosai a szolgáltatásukkal. Komoly.) Hogy miért? Hát hogy
tudjanak telefonálni, azért.
Az egyébként lédús, ízletes déligyümölcs, kicsik és nagyok
kedvence kissé kesernyéssé vált a csicseriek számára. Még szerencse, hogy a
közelben elérhető az éltető, tiszta oxigén.
