Mostanság, midőn
végképp kiment a divatból szlovákiai magyarnak lenni, önként adódik a kérdés:
vajon ki lehet az a nemes lelkű férfiú - netán hölgy -, aki a legtöbbet tette a
különböző kultúrák közeledéséért? Vajon ki lehet az, aki fáradtságot nem
ismerve lesben áll nemzetek és civilizációk határmezsgyéjén, e sokszor
feszültségtől szikrázó képzeletbeli választóvonalon? Aki szorgos bibliai halász
módjára kiemeli a kavalkádból a legjobbat! A legszebbet! A legértékesebbet!
Tálcán kínálva ez által a lehetőséget: - Emberek! Eljött az idő! Le az egy
nemzetiséghez tartozással!
Vajon ki az, aki
ezt az emberfeletti munkát elvégezte helyettünk, mindenek tetejébe semmilyen
anyagi ellenszolgáltatást nem kívánva? (Ezért az egyért nem.)
Nos, szorgos
team-ünk kiderítette. Mert képzeljétek csak el, drága felebarátjaim, e nagy
ember oly szerény, hogy magától még csak nem is jelentkezett. Ő - választott
szakmája szerint isten után a második ember, esetleg bizonyos területeken vele
minimum egyenlő - Ő már csak ilyen.
Hogy magyar,
ahhoz kétség abszolúte nem férhet. Hozzá képest Árpád apánk is csak valamiféle
félvér szláv fajzat lehetett. És ezt nemcsak zsinóros dolmánya bizonyítja,
melyet inkább csak sátoros ünnepeken visel. Midőn gyermekek közé vegyül - vinni
a fényt - egyszerű trikót ölt magára, régi, meghitt jelszavakkal ékítve. Hadd
tanuljanak a kis lurkók! Régi szép idők, mikor Horthy derék legényei e
jelszavakat harsogva rövid szexuális vizsgálatnak vetették alá vonakodó
embertársaikat!
Tehát, hogy
magyar, az tuti. Kevés ilyen biztos dolog van a világon. Mondjuk, minket erről
nem is nagyon kellett meggyőzni. De szlovák honfitársaink szívébe belopni
magunkat! Tyű, az nagyon nehéz. Sokak szerint egyenesen lehetetlen. Na, de ő
aztán nem ismer lehetetlent. Neki ilyen nincs.
Hőslelkű bibliai
őséhez, Ábrahámhoz hasonlatosan képes volt saját vérét áldozni az ügy oltárán.
Sőt. Ábrahámhoz viszonyítva pozitívan jön ki az összehasonlításból. Mert
Ábrahám, ugye, csak egy, azaz egy darab vérét. Arra se került sor, mert az Úr
az utolsó pillanatban közbeszóla. De a mi emberünk egyenesen kettő, azaz kettő
darab tulajdon vérét áldozta a nemes ügy oltárán. És emígyen a két gyerkőc egy
nem túl közeli alapfokú tanintézményben sajátította el a többségi nemzet édes
anyanyelvét. (Némi női vonzerő is közbenjárhatott az ügyben, két legyet ütve
egyetlen csapással, amikor is két szerető szív, avagy egyéb testrész egymásra
talál és ez jó.) És hogy miért egy nem túl közeliben? Azért, drága édes
felebarátaim az úrban, mert még mindig vannak kisebbségi népünk tagjai között
is bizonyos erősen korlátolt egyének, akik erre már felkapnák a fejüket. Hogyan?
Hogy az ősmagyar eszméket hirdető, libériás lajbiban dolmányzó mindkét gyerekét
többségibe íratta? Hogy lehetséges? Mi?
Tán csak nem aquát prédikálunk és sutyiban vinót iszunk? Mi?
Mondanák ezek a
korlátolt, butuska egyének. Ugye, most már értitek, remélem, hogy miért a nem
túl közeli. Ezért, és csakis ezért. Holmi fafejű egyének miatt, akik nem értik
az idő vasfogát, mely folyamatosan elszáguld felettük.
Na és most
jönnek az indiánok. Ez azért nem volt könnyű. Emberünk mindenesetre bármilyen
ruházathoz indián jelvényt visel. Megvan! Hisz ezzel két (egymástól is) sokat
szenvedett nép, és a szintén elnyomott amerikai indiánok között vert fényesen
ragyogó multikulturális szivárványhidat e nagy ember! Hogy kik nyomták el őket?
A mocskos sápadtarcúak! Azok! Akikhez mindannyian tartozunk. Hű! Érzik már e
hármas találkozópontnak a multikulturális izzását? Én már igen! Hű! Hármaspont…
három halom… címerek… Tátra, Fátra, Mátra… És három szín… mindkét nemzet
zászlajában… az indiánokéban nem, mert nem tudtak szőni… ezért jártak
bőrruhában… de a jelvényük szintén három színű… Tátra- Fátra- Mátra! Isten –
Haza - Nemzet! Hű!
Emberünk
nemsokára átveszi nem csekély honoráriummal járó kitüntetését. Vitathatatlan,
hogy senki nem tett, nem tehetett többet a magyar, a szlovák, valamint a
kizsákmányolt indián nép közeledéséért.
Zárókőként
leginkább a dél- amerikai hopi indiánok közismert jelmondata illenék ide: „Am
akyra, lana Gwana, alam akeryma, tbana Bwana. Gámen.” A gyengébbek kedvéért
(akik alig néhányan vannak): „Minden tettünknek következménye van, ezért
menjetek békével és többé ne vétkezzetek, áldás, békesség szálljon minden
multikulturális tevékenységre. Gámen.”
Ha észrevették,
a dél-amerikai hopi indiánok „gámen”- je mindössze egyetlenegy betűvel
különbözik az európai „ámen”- től.
