VII. fejezet,
melyben…
…befürdünk a fürdővel. Kórság miatt kényszerszünet.
Eltűnt a sátor! Herkulesfürdői ételspecialitások. Egy görbe este kártyacsatával.
A torzonborz nyelvzseni. Lerajzolnak. Útkönyvünk, a humorforrás.
Szóval, irány a fürdő. Jelzi a tábla is. Milyen jó is
lesz… leülni egy cserepes pálmafa alá, fürdőnadrágban…
Hát
először is, a „fürdő” hat kilométerre van szálláshelyünktől, meredek úton,
fölfelé. Az idézőjel meg nagyon is indokolt. A körülbetonozott hőforrásból
rozsdás vascsövön nem kevésbé rozsdás - sőt - pléhvályúba folyik a víz, onnan
meg egy házilag betonozott, otromba, kb. 3x4 medencébe, melynek fenekét jókora
fadugóval lehet elzárni. Van még egy kisebb medence is, ugyancsak rücskös
betonból. A víz egy része másik pléhvályún át a folyóba ömlik vagy két méter
magasról, ezt dús fantáziával talán nevezhetjük a zuhanyozó erősen módosított
helyi változatának. Az öltöző kátránypapírral szimbolikusan borított lécbódé,
ami pont annyit takar, mintha egy zsebkendő mögött próbálnánk átöltözni.
Távolabb latrina, dizajnjában hasonló. Ennek tervezőmérnökei a papír és az
ürülék eltávolítását gravitációs módszerrel oldották meg, más szóval belehullik
a folyóba. Feljebb, a „zuhany” alatt éppen asszonyok mosnak szennyes göncöket
nagy darab mosószappanokkal., a tiszta ruhát a folyó jéghideg vizében öblítik
ki. A víz egyébként pompás. A kiragasztott gyertyacsonkok tanúsága szerint a fürdőhelyet
éjszaka is használják.
A
termálvíz olyan forró, hogy sziszegve épp bele lehet ereszkedni és úgy
elbágyaszt, hogy visszafelé inkább csak tologatom a biciklit.
Reggel
sajnos nem érzem magam jobban, duplázom a gyógyszeradagot. Csöndes, nyugodt vasárnap
délelőtt. A reggelit praktikusan összekötjük az ebéddel és többé - kevésbé már
tudjuk is, mit eszünk. A kevés vendég édes semmittevéssel tölti a napot, ahogy
egy fürdővárosban illik is.
A
táborba visszatérve megáll bennünk az ütő: eltűnt a sátor! A holmi viszont
hiánytalanul megvan… P. veszi észre, hogy a sátor a meredek folyóparton fekszik
fölborulva. Szerencsére csak egy szélroham vitte el.
Egész
délután és este is biciklit szerelünk könyékig olajosan. A Heavy Tools
kerékpárokon van bőven állítani való. Vacsora: zacskós gulyás és
lekvároskenyér. Utána vad pókerparti az elhagyott büfé asztalainál. Közben
kétliteres petpalackból csapvizet kortyolgatunk. Ha már egyszer dorbézolunk!
Reggelire
T. & P. hoznak friss kenyeret és gomolyatúrót. A közeli hatalmas
nyárfa alatt két szakadt alak hajnal óta kátrányt főz. Szurtosak és
torzonborzak, mint két útonálló, fekete szemük vadul villan ki elszánt arcukból
(mint az útonállóknak). Ahogy főzzük a teát, megjelennek, a büfésnővel együtt.
Az egyik (a torzonborzabbik) kérdez valamit románul.
- Nem
értem.
-Par le
vü franszé?
- Sajnos,
nem.
- Du ju
szpik inglis?
- Egy
kicsit - mondom és enyhén szégyellem magam. Csak azt kérdezteti a tulaj,
elutazunk-e ma.
-Öö, nem
csak…
- Tomorrow?
- segít ki a torzonborz.
- Yes! -
mondom boldogan, hogy végre én is tudok valami biztosat angolul.
Délután
rászánjuk magunkat, hogy modellt üljünk a festőnek, legyen neki rumra, ha már
annyira szereti. Közös portrét készít. Saját képmásommal elégedett vagyok -
pont olyan szépen nézek ki, mint a valóságban. P. szerint görbe az orra,
mármint a képen.
Ideje megnézni a tulajdonképpeni várost. Álmos kis
pavilonok, XVIII. századbeli házak, csurgókút Herkules-szoborral. A főtéren
nyírott puszpángsövények, a Ferdinánd-császár emeltette templomban még áll a
magyar felirat: „Az úr háza. Csendet kérünk”.
Este az
egész fürdő a mienk. Ki-be ugrálunk a medencékbe, mert sokáig nem lehet bírni a
forró vizet, kipróbáljuk a hatalmas fadugókat. Reméljük, nem avatkoztunk bele
jóvátehetlenül a cirkulációs rendszerbe. Öregek jönnek, nagy zsák mosnivalóval,
szemlátomást alig várják, hogy eltűnjünk. Visszafelé, a folyó túlpartján
találunk más csurgóforrásokat is, de nem mind működik.
Este
lett. Juhtúró a vacsora, hagymával. Közben jókat szórakozunk az útikönyvön,
mely szerint „A kempingek hálózata sűrű Romániában, ezen kívül nagyon olcsón
sátrat, hálózsákot, főzőeszközöket, sporteszközöket (labdát, gumicsónakot stb.)
lehet kölcsönözni. A magányt kedvelő
táborozók részére főzőlappal ellátott asztalkák állnak rendelkezésre.” Haha.
