Némi
módosítással akár sátáni szám is lehetne, és valóban. Ördögi praktikákkal él az
önmagát utazási irodaként hirdető díszes társaság. E szám egy egyszerű
pénzösszeg: ennyivel könnyebbíti meg egy egyszerű kisnyugdíjas pénztárcáját a
drágalátos cég, egyetlen aláírásnak köszönhetően. Hogy valóban foglalkoznak
társasutazások szervezésével, ahhoz kétség sem férhet. És, amilyen jótét lelkek,
teszik mindezt ingyen. És e kirándulás azért nem piskóta: hét éjszaka
négycsillagos szállodában, reggeli-vacsora, luxusautóbusz, egyebek.
Közkívánatra ebéd, hajókázás üvegfenekű hajóval, ésatöbbi, ésatöbbi. Hát, csak
vannak a világon rendes emberek, akik a kisnyugdíjasok utazási vágyainak
kívánnak teret adni. Na jó, a helyszínen fizetni kell 47 eurót a török
szervezőnek. (Ez megint olyan sátáni prímszám, csak eggyel és önmagával
osztható.) És teszik mindezt nem a nyári hőségben, amikor Törökországban
köztudomásúlag meg kell dögleni, hanem tavasszal. (Amikor úgysincs ott senki.)
47 euróért? Hát ki az a hülye, aki ezt nem írja alá?
Alá is írták,
tizennégy öreg néni egyetlen faluból. Persze, mert azt már nem olvasták el
szegények, hogy a repülőjegy 249 euró, repülőtéri illetmények 59 euró,
üzemanyag-hozzájárulás 49 euró, transzfer a hotelből 30 euró (újabb sátáni
számok). Ez összesen 387 euró. Ja, nincs benne a visszaút.
Semmi pénz az
egy nyugdíjasnak. Hát még, ha vásárol hozzá egy csomó lomot. Pardon: „exkluzív
szettet“. Amiben van egy filléres DVD lejátszó, egy „vákuumtisztító“(magyarul
porszívó), egy meghatározhatatlan célú kütyü-gép-izé, meg egy szép fényes
serpenyő. Fedővel. Na, meg a tologó, amin az egész nyugszik. Az egész piaci
értéke 69 euró, de biztos, hogy semmiképpen nem 699.
Hogyan
lehetséges az, hogy élettapasztalattal rendelkező öreg, feltehetőleg valamely
bölcsességre már biztosan szert tett emberek hajlandóak aláírni ilyen,
nyilvánvalóan átverő jellegű szerződésket?
Hát, azért nem
csak úgy. Csak úgy nem, az biztos. Kell hozzá egy meggyőző, harsány, részletesen
kidolgozott és kegyetlenül cinikus színjáték. Fellépők: a.) a pénzszippantyúzó
masinéria teljes szereplő gárdája. b.) nyugdíjas. Helyszín: festői kisváros,
boráról méltán híres. A nyugdíjast körutazásra invitálták, ingyen ebéddel. Hát
melyik nyugdíjasnak nem esik jól egy potyaebéd? Vagy akárkinek? Plusz
termékbemutató. (Értsd: a Sátán is színrelép.) Az autóbuszból kilépve,
konferenciaterembe belépve, eszméletlen zűrzavar fogadja. Ricsaj. Lárma.
Nyüzsgő emberek. A pódiumra fel- és leszaladó emberek. Asztaluktól boldogan felugró
emberek, akik „Nyertem!“ kiáltással tarkítják a hangzavart. (Akár csak a
pokol tornácán.) Az emelvényen állvány, tábla, kivetítő, a táblán színes körök,
vonalak, mint a Nazca-fennsíkon, grafikonok, EKG-,szeizmikus- és szinuszgörbék,
plusz anyámkínja, miegyéb.
Nagy nehezen a
mamát is asztalhoz ültetik ebben a nagy kupiban, és kap színes prospektusokat,
ceruzát és radírt, irattartót, kifestőt, viharlámpát és köpőcsészét, mindent,
ami kell. (Közben vagy hatan ugrottak fel boldogságtól ujjongva, színpadra
rohanva, fokozva ezt az őskáoszt.)
Természetesen –
perceken belül – kiderül, hogy a mama is „nyert“. Törökországi utazást, ingyen!
Na persze, „A bokám utazzon olyan messzire“, közli a mama, menjenek
a fiatalok, nem nekem való már az. Jó. Akkor a nyereménye egy „exkluzív
szett“. DVD, porszívó, nagy fényes serpenyő, meg egy valódi GC502 XW-120,
amiről nem tudni, hogy mire való, kis fényes tologón. Na, ez jó lesz az
unokámnak. Ingyen? Hát persze! Nyert, nem? Itt tessék aláírni.
Megtörtént. Hát
persze, hogy nem „nyert” senki. Amit aláírtak szegények, az egy adásvételi
szerződés volt. Gyakorlatilag jogi szempontból megtámadhatatlan. A kis betűs
részben (két A4-es oldal) az aláíró tanúsítja, hogy sem fizikailag, sem
pszichikailag nem kényszerítették vásárlásra. (Hazugság.) És, hogy tisztában
van fönt említett cókmók valós piaci értékével. (Dévédé, mi? Hova tegyem, a
múzeumba? Bóvli kütyük, mi, az egész cca. 15 euró.)
Mivel mama
temetési pénze egyszer már ugrott – egy jótét lélek eladott neki néhány fazekat
meg lábost az „eredeti” 3000 euró helyett 800-ért – a hozzátartozók akcióba
lépnek. Kell egy ügyvéd. Van is, aki szépen elmagyarázza, hogy hét munkanapon
belül bármely szerződés visszamondható. Még van három nap.
- Jól tegyék el
a papírokat – válaszolja. - Hosszú időre is. A szerződés 20 -30 év múlva is
érvényes és ez a társaság visszakövetelheti a pénzét kamatokkal, büntetésekkel
együtt.
Másnap jön a
pénzbeszedő csávó. Legalább valami tetovált, nyaknélküli igavonó lett volna, de
nem. Giliszta testalkatú, nyeszlett egyén. Udvarias.
- Jó napot
kívánok, Mari néni itthon van?
Mari néni ekkor
már a nyárikonyhában csücsül, csendben, mint nyuszi a fűben. – Egy hangot se! –
intette az unokája és kulcsra zárta az ajtót. Majd kimegy az udvarra füvet
nyírni, miután a kaput is kulcsra zárta.
- Mari néni? Hát
az elment az orvoshoz. Kaposra.
- Hát, de ki
kellene fizetni a pénzt, nem mondta?
- Egy szóval se
– ingatta a fejét az unoka. – Tudja milyenek ezek az öregek? – Csekket nem tud
hagyni?
- Hát, tudok –
fanyalog a pénzbeszedő, aki a csekkes megoldással szemben láthatóan nem
szimpatizál. – De a héten biztos tessék feladni!
- Adja csak ide
nyugodtan, majd én odaadom neki – nyugtatja az unoka. Mielőtt kárhoztatnánk a
jeles férfiút, jusson eszünkbe az idevágó bibliai idézet: „Legyetek ravaszak,
mint a kígyó.“
Nem is olyan
régen idős néninél jártam, s lám a tiszta szobában ott az ismerős „exkluzív
szett“. Serpenyő, porszívó, miegyéb.
- Magát is átverték,
látom….
- Engem ugyan
nem – büszkélkedik. – Jött a pénzbeszedő, a fiam meg azt mondta, adjon számlát.
Hát erre úgy elhúzta a csíkot, hogy vissza se jött többet.
Egy aláírt
adásvételi szerződés ettől még érvényes. Évek, évtizedek alatt az eredeti összeg
szaporodik. Jónéhányan meglepődnek majd, hogy egyebek mellett mit hagyott rájuk
a nagymami.