Nyilván önök is észrevették, hogy egyre csökken a
sikeres sportolók átlagéletkora. Mondjuk manapság egy tizennyolc éves
tornászlány már rég nyugdíjas. Egy kicsit előre utaztunk az időben - ahogy a
viccben van, ne kérdezzék, mibe került, ne kérdezzék hogyan - és így módunkban
áll meghallgatni egy lelkes riporter tudósítását a kétezer-ötvenedik évi
olimpiai játékokról, amelyek természetesen Budapesten zajlanak. És amelynek
résztvevői természetesen még a maiaknál is fiatalabbak.
-
Hölgyeim és uraim, jó napot, jó szurkolást kívánva kezdjük talán a mai és immár
hagyományosnak mondható Magyarország-Brazília döntővel, amelyet a mieink a
papírformának megfelelően megnyertek. Igaz ugyan, hogy csak négy nullára, s
gyorsan tegyük is hozzá, hogy igencsak vérszegény gólokkal, amelyekből a
második ráadásul lesgyanús volt. Mi ez a szürke teljesítmény a négy - illetve
nyolc évvel ezelőtti döntőkhöz képest, amikor is a brazilokat hatgólos
különbséggel fektettük kétvállra! Az eredmény mindenesetre igazolni látszik sok
nemzetközi szakértő véleményét, mely szerint a brazil futball igencsak mélypontján
stagnál. Vajon képesek e kimászni a zöld-sárga egykori labdazsonglőrök a
gödörből, mint ahogyan Magyarország megtette ezt harminc évvel ezelőtt? Na de
lássuk csak dióhéjban, mi is történt a mérkőzésen! A kezdőrúgáshoz
felsorakoztak a már idősecske, nyolc- sőt tízéves egykori magyar és brazil
futballcsillagok, ám a tomboló stadion igazából hazai sztárunk, a szőke,
feketebőrű Joszip Amundsen Dezső pályára lépését várta. Hogy mire képes ez a
hatéves, aranylábú fiúcska a lasztival, hát azt, kérem, látni kell! „Táncolj,
Dezső!” - kérték kórusban a megvadult szurkolók és az alig első osztályos
csöppség csodálatos cselekkel hatolt át a magatehetetlen brazil védelmen. A második
félidő közepe táján sajnos könnyebb sérülést szenvedett, a pályáról lebicegő
játékossal sikerült néhány szót váltanunk:
Riporter: - Kedves Jozsip Amundsen
Dezső, hogyan értékelné a mai mérkőzést?
Dezső: (sírós gyerekhangon): - Mama!
Riporter: - Értem. Ugye, nem komoly a
sérülése?
Dezső: -Itt, bibi! Meg kejj puszijni!
Riporter: - Persze, persze. Úgy
hallani, kacérkodik a visszavonulás gondolatával. Igaz ez?
Dezső: - Vajóban. Úgy véjem, ennél
magasabbra már nem juthatok. Az igazság az, hogy kissé elfájadtam és nem is
nagyon bíjom már az ijamot a mai négyévesekkel. A csúcson kell abbahagyni,
hehehe, nemdebáj? Oá,oá! Láb bibi!
Riporter: - Milyen igaza van! És végül
egy váratlan kérdést, ha megengedi: mik a legközelebbi tervei?
Dezső: - Meg kejj tanujnom íjni meg
számojni!
Riporter: - Nagyon köszönjük! További
sok sikert!
-
És most, kedves hallgatóink, nézzük csak, mire jutottak női cselgáncsozóink! (Suttogva). - A tizennyolc kilós
kategóriában a három és fél éves Washington Szíjjártó Adelaide teremti éppen
földhöz legalább negyven dekával súlyosabb ellenfelét, a japán Kicsudi
Micsudit. Rövid szünet következik, míg a versenyzők elfogyasztják
tejbepapijukat, és máris folytatódhat a küzdelem! De ó, jaj. Mi történt, mi
történhetett? Csak nem? De igen! A bíró fenekére szorított kézzel jelzi, hogy
Kicsudi Micsudi azonnali pelenkacserére szorul! Öt... négy... érkezi, nem
érkezi? ... három... kettő... és megvan! Technikai KO-val ugyan, de nyer a
magyar kisded! S mindezt egy japánnal szemben, aki a cselgáncs őshazájából
érkezett! Igaza lenne vajon annak a néhány független elemzőnek, akik a koros,
négyéves Kicsudi Micsudit a mérkőzés előtt inkább a szenior kategóriában
indították volna?
-
És most egy kis ízelítő a műkorcsolya-gálaestből! A résztvevők sajnos még nem
tudnak járni, ezért kezükön-lábukon korcsolyával mutaják be káprázatos csúszás-
mászásaikat. A híres norvég kortárs zeneszerző, Vajnemöjnen Kalevala 48.- ik W-dúr
szvitjére téblábolnak épp a meglehetősen kihívó pólyákat viselő párok. A dél-
afrikai Van Kód idegenkedve tapogatja a jeget, hisz először lát ilyesmit:
otthon csak szárazjégen gyakorolt, és természetesen csak a szárazdajka
felügyelete alatt. Kis technikai szünet, míg a gálaműsor résztvevői a jégpálya
sarkában elterülő látványos kis homokozóban megsütik homokpogácsáikat, s a
műsor sajnos nélkülünk folytatódik tovább, hisz mi most ellátogatunk az
úszómedencékhez, ahol a nagy magyar klasszis, Delphin Danett pattan ki épp
pólyájából, hogy belevesse magát a vízbe. Hajrá, Danett, csak a pelenkádra
vigyázz, le ne csússzon, az istenért, ez az, de drága magyar delfin, hogy megy
ez a csöppség, hogy megy! Megcsinálod, megcsinálod! A lelkét otthagyja ez az
alig három és fél kilós magyar jányka, s hogy néznek ki az ellenfelei a maguk
öt-hat kilójával, jesszusom, mint egy modern konyhakredenc, de a mi kis
Danettünk tökös kislány ám, jön, megy, nagyon jön, nagyon megy és megvan! Jó
másfél centit vert rá a második helyezett finn Nordenskjöld Yardfordra, akinek
a mamája köztudottan fóka volt, születésétől medencében nevelkedett és
úszóhártya nőtt a lábujjai között a kimutathatatlan szteroidikus anabolikáktól!
Kedves
hallgatóink, nem is maradt más hátra, mint hogy ellátogassunk az olimpia
legfiatalabb részvevőihez, a tornász-vetélkedő helyszínére. A bal oldali
tartályban az elméletileg kilenc hónap múlva születendő csecsemő ondósejtje
várakozik türelmetlenül, hogy elindulhasson a jobb oldali tartályban rejtező
petesejt felé, hogy kettőjük egyesüléséből egy speciális gyorsított eljárással holnap
reggelre megszülessen az olimpia leges-legfiatalabb versenyzője, akiről sajnos
e pillanatban még nem tudjuk, hogy fiú, avagy lány. Ezzel zárjuk mai olimpiai
körképünket, kedves hallgatóink, a viszontlátásra holnap délután tizenhat
órakor, amikor is exkluzív interjút hallhatnak a ma megismert ígéretes
spermiummal, valamint helyszíni közvetítést adunk a molekulasúlyú hároméves
kalapácsvetők gigászi küzdelméről. Addig is viszontlátásra, jó napot, jó
szurkolást mindenkinek!
