Tíz kulturális
fesztiválból kilenc gasztro. Kolbász és csülök, liba és kacsa, hurka és hal,
valamint ezek tetszés szerinti kombinációi, matematikusok számára esetleg
variációi és permutációi. Háttérben fireg-forog
az alibi néptánccsoport, nehogy már valami idétlen azt gondolja, hogy csak a
zaba miatt jött össze ekkora tömeg. Holmi politikus is nyekereg valamit, ami
igazából senkit sem érdekel, legkevésbé őt saját magát. A választások már
megvoltak, most már hazudni is minek. A lényeg, hogy patakokban folyik a
mangalica lacipecsenye, mert az hótt egészséges, a régimódi parasztdisznó
husijával szöges ellentétben, aki jobban is teszi, ha elbujdosik, és a
vaddisznóknál kér inkább politikai menedékjogot. A férfit, azt a hasán
keresztül a legkönnyebb megfogni!
Meg a nőt. Miért,
még nem láttál tökéletes sminkezetű karcsú szőke barbibabát égett olajtól
fénylő pofikával állott sör fölött elrévedni a kecskelábú faasztal mellett? Na,
ugye!
Szóval, a férfiak
és nők megvannak, most már csak a gyerekekről kéne valahogy gondoskodni, nehogy
már mind elmenjen a reggelire müzli, ebédre zabkása irányba. Megvan!
Gyerek-gasztrofesztivál! A háttérben csapásol a „Minozicska” kisebbségi
néptánccsoport, majd fellép az „O tempora, o mores” gitár és kannazenekar,
színesben. Valamint egy darab minimum képviselő, maximum államtitkár, aki
röviden vázolja hazánk fényességes múltját, valamint kétséget kizáróan
dicsőséges jövőjét nemcsak Közép-Európában és a földgolyón, és a
Naprendszerben, hanem azon is túl, esetleg galaktikus méretekben, a Tejúton is
túl, ott, ahol az a kurta farkú mangalica malac túr.
Eh, ez túl
bonyolult. Sokkal egyszerűbb, ha egy minden rendes háztartásban megtalálható
szabvány időgéppel előreugrunk kissé az időben és megnézzük, hogyan telnek egy
ovis gasztro-alkotótábor munkás hétköznapjai. Íme:
A négy éves
Izolda, a kolbászevő verseny boldog győztese éppen magasba emeli impozáns
trófeáját, a legjobb kolbászevőnek kijáró „Aranykolbász” díjat. Minden rekordot
halomra döntögetve mindössze két perc alatt végzett egy adag gyulai páros
kolbásszal! Kolbásztörténelmet ír ez a csöpp leány! Ilyen nincs, és
mégis van! A dobogó második fokán a kiscsoportos Klemátisz zokog
megállíthatatlanul, hisz mindössze húsz másodperccel maradt le a győztes
mögött. A harmadik helyezett Bódog - de még milyen bódog, hahaha! - egyben „A
verseny legjóízűbben csámcsogó kisgyereke” különdíj büszke birtokosa is. Míg ők
csordultig telt szívekkel - és gyomrokkal - jogosan ünnepelnek, a háttérben
félénken, de kíváncsian húzódik meg a lúzerek csoportja. Finnyás, kákabélű
kitaszítottak ezek, némelyik, bármily nehéz is elhinni, még tán húst sem evett
életében. Tudják ők maguk is, szerencsétlenek, hogy zárt intézetben lenne a
helyük. Csak ne lennének a kövér emberek
oly legendásan nagylelkűek!
Na, de menjünk
csak fürgén tovább, hisz annyi látnivaló vár még reánk! Emitt lelkes animátorok
a szalonnafaragás rejtelmeibe vezetik be a tehetséges kis tanítványokat. Ni, a
kiscsoportos Rozalinda szalonnából malackát faragott. Milyen eredeti! Ki tudja,
mi lesz még ebből a gyerekből. Tán még mangalica-tenyésztő is! És milyen
gyorsan fogy a nyersanyag, a kis huncutok folyton bekapkodnak egy-egy darabkát.
Igazi kisgyerek folyton eszik, nem igaz?
Hát ez itt meg mi?
Ja, tepertő-válogató! Az ötletes szervezők liba, kacsa- és sertés (természetesen
mangalica)-töpörtyűt kevernek össze egy óriási edényben, ezt kell a
versenyzőknek időre kiválogatniuk. Milyen gyönyörűen fénylik valamennyiük
pofikája a szép sárga zsírtól, meg a karjuk is könyékig! Ezt a viadalt a
tehetséges Fernando nyerte, eredeti módszerrel: a vájdling felét kiette, így a
maradékot sokkal kevesebb ideig tart kiválogatni. Fantasztikus! Hát lehet nem
szeretni egy ilyen kis zsenit, mi?
Amodébb nagy
hajrázással biztatják a lelkes szurkolók a teniszfasírt verseny résztvevőit, akik
a pontosan előírt nagyságú és súlyú húsgombócot ütögetik ide-oda ropogósra sült
lacipecsenye-szeletekkel. (E nemes játék egyeseket emlékeztethet a teniszre,
csak a fasírt nem eshet a földre és szájjal is el lehet kapni.) Persze,
többnyire lenyelik, mint ahogy a lacipecsenye-szeleteknek is ez lesz a sorsuk a
verseny végén, hacsak a megszállott szurkolók el nem kunyerálják. Egy-egy ilyen
ütő aztán mesés árakon cserél gazdát a feketepiacon: akár öt kolbászt és két jó
vastag hurkát is érhet.
Talán nem ok
nélkül véljük: ez a helyes út! Ilyen felkészülés után nem kell majd
gyermekeinknek sem rettegniük a lefogyás rémétől! Hisz tudjuk mindannyian: egy
joghurtot kanalazó kisgyereknek nincs helye egy zabáló társadalomban.
