Míg
nem ismertem Őt, csak voltam. Csak voltam, de nem éltem. A világban, tudatlanul.
Szállni virágról virágra... hímporos szárnyú könnyelmű pillangóként...
Mit tudtam én akkoriban, hogy mi az
a... karburátor. Véltem, a radiátor testvére lehet tán, rokoni csengésű neve alapján.
(De, hogy a kultivátor rokona, az biztos.)
Nem, senki sem sejtheti, hogy mi az
az Erő és mi az Anyag, és hogy mi a Szerkezet, mely utóbbit az ember az előbbi
kettőből alkotá. Isteni sugallatra, vagy tán ördögire, ebben erősen eltérnek a
vélemények. Valóban furcsának tűnik, hogy fennsőbb hatalmak beavatkozása nélkül
létrejött egy oly csinálmány, melyből az emberenek látszólag több bosszúsága
származik, mint haszna.
De csak látszólag! Te, felebarátom a
Skodában, ha álltál már meg egy elhagyott kereszteződésben, sötét éjszaka,
zuhogó esőben, tíz kilométerre a legközelebbi lakott településtől, tudod, miről
beszélek. Mi történt? A járgány egyik percről a másikra „meghalt”. Hát mi ez?
Hogyhogy semmi sem működik rajta? Vajon UFO-támadás ért-e bennünket, netán
vérszomjas terroristák/rablók/szabadságharcosok/adóbehajtók ravasz csapdájába
estünk volna?
Nem, nem! Ilyesmi csak kezdő Skodás
agyán fut át villámcsapásszerűen, s csakis ő kérdezi meg két karját az ég felé
emelve kétségbeesetten, ám ugyanakkor mély költőiséggel: - Most mi a jó büdös francot csináljak?
Ámde mi, tapasztalt tutajosok, csak megcsóváljuk
a fejünket, esetleg annyit mondunk, csendesen: - Már megint... Miként szerető
atya feddi meg gyermekét, ha az rossz fát tett a tűzre! S néma alázattal
elővesszük a tizenhármas kulcsot, hogy meghúzzuk az akkumulátor pozitív
pólusát, mert mindig az szok leesni. S bizony mondom tinéktek, egynehány skodás
év után egyikünk se szorul szervizre, ha mondjuk minél jobban tapossuk a gázt,
annál jobban nem megy a paripa. Rövid, céltudatos kotorászás után -az ülés
mögött, mely hely raktár és műhely is egyben -, már húzunk is elő egy másik
kulcsot, ezúttal egy tizennégyes számút, hogy azzal kicsavarjuk a kis
szűrőkosárkát a karburátor egy rejtett üregéből, ajkunkhoz illesztve rövid, de határozott fújással
kipucoljuk belőle azt a téglavörös lerakódást, és öt perc múlva a Skoda-csoda
tép, mint állat, padlógázzal kilencvennel.
Belegondoltál-e már álmatlan
éjszakákon, barátom, Skodák névtelen lovagja, mivé fejlődtünk abból az ideges
és minden szirszartól – akár egy vacak
tengelytöréstől - kétségbeeső félénk kis lényből, amik voltunk? A rémült,
tétova, határozatlan kis amőbából, aki feldúltan ront be a szervizbe, ezzel a
kétségbeesett kiáltással ajakin: - Már megint nem megy!
S a mester mosolyint, lenézőleg - ma
már ez a harmadik amőba -, s e rövid mosoly tenéked félhavi fizetésedbe kerül.
Az egykor tapasztalatlan, naiv,
alaktalan csigabigából férfi lett immár, nagy „F”- fel, aki kedélyesen
kikászálódik az öreg csotrogányból, az egykori szocialista autóipar egykori
remekéből, bizalmasan lekezel a Mesterrel, akit természetesen már régen tegez,
s szelíden, mindentudóan csak ennyi hangzik el:
- Át kéne gyűrűzni.
A Mester bólint, mert minek
szaporítani a szót. Ha tüzes pléhparipánk száz kilométeren egyszerre csak majd
annyi olajat emészt, mint benzint, akkor tényleg át kell gyűrűzni. Kész! Na de
esetleg még dugattyúfejet, meg szelepeket, tudjuk jól. Ez olyan világos, hogy
kár is rá szót vesztegetni.
S ma már nem indulunk útnak hosszabb
- tehát ötven kilométeren felüli - útnak anélkül, hogy ezt-azt be ne dobálnánk
a csomagtartóba. Gázzsinórt, példának okáért, azt mindenképpen. Gyertyákat,
természetesen, meg tartalék kábeleket. És elosztófej nélkül ma már sehová. És
ékszíj, anélkül se, vagy legalább nézzük meg, hogy van-e az asszonyon
selyemharisnya. (Természetesen a saját asszonyunkon, elsődlegesen). És még kell
néhány kisebb bigyó, ami úgy ki szokott esni, de, amik oly magától értetődőek,
hogy így konkrétan, egyesével eszünkbe se jutnak már.
Röviden szólva: Skodánkkal együtt
kezünkbe kaptuk a Tudás kulcsát, amely nyitja az ajtót a Mindenség csodáihoz. A
megismerés datolyapálmájához viszont a tapasztalás bogáncsokkal kirakott
ösvényén keresztül vezet az út, ahogy a régi, közismert arab közmondás tartja.
És a megismerésből, hát abból aztán alaposan kivettük a részünket, már csak ez
első eset alkalmával, mikor elöször főtt fel a víz hegynek fölfelé akkor még
csillogó pléhszekerünk hűtőjében.
Van, ki többet elérhet e földi lét
folyamán? Mindazt a tudást, bölcsességet, türelmet, amelyre az évtizedek során
szert tettünk, Neki köszönhetjük, a mi drága - de még milyen drága -
Skodánknak. Sokan más úton járnak. Jógáznak. Órák hosszat ülnek egy pontra
meredve. Tibeti kolostorba vonulnak, csak füvet esznek, jégbe vágott lékben
fürdenek, míg csak az ő lelkök meg nem világosodik.
Mi ezt az egész hercehurcát
megúsztuk azzal, hogy vettünk egy Skodát, annakidején, alig pár évtizeddel
ezelőtt.
És, hogy drága, azért erősen viszonylagos - bár, amit
pénzért meg lehet venni, az nem is olyan drága. Múltkoriban is, találkozok egy
ismerőssel. (Ez viszonylag gyakran előfordul.) Valami szerencsétlen flótás,
akinek sosem adatott meg, hogy valódi Skodája lehessen. Az élet olykor
kegyetlen.
Mindegy. Erősen panaszkodott, hogy holmi kis himmihummiért,
valami lámpáért vagy sárvédőért vagy ütközőért valami eszméletlen összeget
kértek tőle.
Rákérdeztem. Majd elmesélem Neked is, barátom, aki szintén
a Mladá Boleslav- i futószalagról legördülő kerekes tünemény használóinak
népes, ám egyre fogyatkozó táborába tartozol. Hát hogyne mesélném el, hisz
együtt sokal jobban lehet kacagni zimankós téli éjszakákon, mikor künn vadul
süvít az északi szél. Ebből a pofátlanul szemét nagy összegből kívül-belül
teljesen felújíthatnánk járgányainkat és még maradna is néhány tanknyi benzinre,
plusz még oly jelentékeny mennyiségű frissítőre, hogy egy-két hónapig gond
nélkül viselnénk el e vérzivataros világot. .
Hallani olykor – mesélik -, hogy vannak kocsik, melyeket
nem kell javítani. Most képzeljük el ezek gazdáit. Megvan? Hát milyen embert
nevel egy ilyen autó, mi? Amely semmmi, de semmi teret nem hagy az alkotó
fantáziának, mely nem edzi napi szinten a találékonysággal vegyes
kézügyességet, azt a már-már a technikai zsenialitás határát súroló képességet,
melyet oly jól tudunk hasznosítani az élet minden területén?
Szegények. (Mármint nem úgy szegények, mert úgy nem, hanem
ÚGY szegények, ha érted, mire gondolok.) Micsoda egy pusztaság lehet az ő
életük.
Egy merő siralomvölgy. Én mondom.
