Tiborc Poszunovacs: (bizalom
s félelem közt besompolyog): - Bán, nagyúr, jó
reggelt! Ím, megőszült fejem, időm lejárt, jaj és panasz között.
Bánk
Vasúti Főnök (szigorúan): - Munkálkodó légy, s ne panaszkodó.
Tiborc Poszunovacs: - Tekintenél
csak egyszer házamba, élve látnád a panaszt előtted. Mert valék becsületes!
Holott, ha levék gazember, osztozhatnék most véled az hatalomban, mint mások,
akik valaha közülünk származának, de immár elfeledék.
Bánk
Vasúti Főnök (unottan): - No, hát beszélj.
Tiborc
Poszunovacs (nagy lendülettel): - Ők czifra és márványos palotákat
építtetének magoknak s az házok népinek, a város ama részin, mely
miljomosnegyednek is neveztetik, s mi majdnem megfagyunk bérlakásunk rideg
betonfalai között, nem lévén silány érméink az fűtésszámla kifizetésire! S űk
ismétlik folyvást, minden panaszra karjukat ölnyire széttárva álszentül: „Nincs
pénz, s az személyszállítás erősen ráfizetéses. Szárnyvonalakat megszüntetni,
az segíthet csak.” S ha elégedetlenekedénk, mondák nyugodtan: elmehetsz,
paraszt, száz másik vár az ajtó előtt, lelkesen helyedre pályázni!
Bánk
Vasúti Főnök (érdeklődve): - S erre ti? Mi volt a válasz?
Tiborc
Poszunovacs (mérgesen): - Ó, jóuram, mi együgyü birkák gyanánt mindent
elhivénk sanda főnökeinknek. (Félre) –
Legalábbis egy darabig. (Újra Bánkhoz) –
De aztán a média útján - mely, való undormányos állat, mindamellett hasznos
néhanapján -, tudomást szerzénk épitésirül sokmilliós székháznak, csillogó
üvegpalotának!
Bánk
Vasúti Főnök (kíváncsian): - S a székház áll?
Tiborc
Poszunovacs (felcsesződve): - Az egiszbül mostanra csak egy gödör lőn, de
melynek árábul nem egy veszteséges szárnyvonalat működtethetnénk, jó sokáig!
Bánk
Vasúti Főnök : - Hahh! Került oly sokba? Ez mégis...
Tiborc
Poszunovacs (pirosodik): - Inkább nem mondanák összeget, mert rögvest megüt
vala az guta.
Bánk
Vasúti Főnök (legyint): - Egyéb?
Tiborc
Poszunovacs (lendületesen): - Az főnökség csordaszámra tartja gyülevész
szolgáit, mintha éppenséggel minden egyes vasúti talpfa egy őrzőt kívánna. Sok
irodistát, meránit, ez okból adminisztrációnk, finoman szólva is,
túldimenzionált vala. S nagy részük- hahh! – ismeretség avagy csengő tallérok
utján került zsíros funkcziójába, hol egyszeri prémiuma is bízvást meghaladja
évi bérünket. De legalább értene hozzá, az istenadta, avagy legalább igyekezne!
Bánk
Vasúti Főnök : - S nem?
Tiborc
Poszunovacs (tüzesen): - S nem! Vasutat űk eddigelé - képzavaromért
megbocsáss - csak gyorsvonatból látának, avagy, midőn kisgyermekként jó
szüleiktől karácsonyra kismozdonyt kapának. S vélnéd, nem önt el a düh, látván,
hogy verejtékünkből szerzendének anyagi javakat bussásan, villát s nyaralót,
nemkülönben legújabb márkájú Skoda Oktáviát, sőt jobbat! Míg mi ősöreg Ladával,
csempészett ukrán benzinnel vagyunk járni kénytelenek. S ha sanyarú anyagi
helyzetünk sutyiban javítani kívánnánk - kicsinyt, mindössze, ezt - azt határon
áthelyezvén, kis tüzes vodkaitalat, esetleg czigarettát, hisz tudod, s
asztalodon látom, te is ezt szíjod - tüstént lecsapnak! S aki száz, meg
százezrekete rabolt, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni
kényszerített!
Bánk
Vasúti Főnök (lelkesen): - Ó, buzogj vér, csak buzogj! Figyelj, Tiborc! S
mi lenne, ha... Sztrájk! Mit szólsz? Törvényes lehetőség, ne feledd!
Tiborc
Poszunovacs (keserűen legyint): - Próbáltuk! Megmutatánk az világnak, hogy
összetartók vagyunk - bár voltak gennyládák, kik bajtársi együvétartozásnál
fontosabbnak tarták feljebbvalóik alfelének az nyelvök általi illetését.
Bánk
Vasúti Főnök (izgatottan): - És?! Kiváncsiságom tovább ne csigázd, mondd az
eredményt!
Tiborc
Poszunovacs (legyint): - Elbukánk. Az mi sztrájkunk törvénytelenné
nyilváníttatott. Igen, az eredmény (búsan)
prémiumunknak immár búcsút mondhatunk. Most szólj, pazar, mi?
Bánk
Vasúti Főnök (széttárja kezét): - Semmit nem tehetek. Tudod jól: e vidéken
harmincz százalékot meghaladá immár az munkanélküliek aránya...
Tiborc
Poszunovacs (közbevág): - Tudom... s e százalék fölött, a Munka
Törvénykönyve gyakorlatilag toalettpapírnyit, ha ér. Vagy annyit se. (Hátrál) Távozom, bán, nagyúr. A remény
elveszett, s a gázszámla megnőtt. Úgy vélem, a közeljövőben befogjuk az
pofánkat és próbálunk megélni. E világ mindig igy volt, egyszer fázott, másszor
lánggal égett, még ha ez más verses műből való is.
Bánk
Vasúti Főnök (szomoróan sóhajt): - Magad mondád. Most menj, jó Tiborc
Pályamunkásom. Ámbár mindenben igazad valék, nem segíthetek rajtad mégse. Hisz
tudod - aki nem üvölt az farkasokkal...
(Tiborc bólint. Bánk bólint. Tiborc balra el. Bánk jobbra el. )
Függöny
