(Részlet, Depressziósok kézikönyve, XLII. kiadás, Books Ltd. , London, 2006)
Először is: sose feledd, hogy vagy valaki.
Depressziós vagy! Szóval egy olyan lény, aki a világot nem feltétlenül mindig
rózsaszínben látja. Hogy finoman fejezzük ki magunkat. Inkább olyan
szürkésfeketében, ha egészen pontosak akarunk lenni.
A
következő lépés, hogy légy büszke erre! Tudjuk: tudományosan bizonyított tény,
hogy optimista minden hülyéből lehet. Semmi más nem kell hozzá, mint
egyfolytában idétlenül vigyorogni és azt hinni, hogy ezen a földgolyón, meg
egyáltalán, úgy a világegyetemben minden a létező legtökéletesebb rendben van.
Nevetséges.
Mi, depressziósok tudjuk csak igazán, hogy minden sarkon ott leselkedik a
káosz. Mi tudjuk! De ezek a nyavalyás optimisták nem. Múltkor is, mit nem mond
egy ilyen nekem! Menjek ki a zöldbe, pacsirtadalt meg ilyeneket hallgatni… és
akkor, hogy jobb kedvű leszek… hát ki a jó nyavalya akar jobb kedvű lenni?
Ez
a folyton mosolygó jókedvű barom azt hiszi, hogy én beteg vagyok. Meg se értené
a tudatlanja, hogy egy jó depresszión - évekig kell dolgozni. Megszállottan!
Már-már mániákusan!
Ezt
tudományosan mániákus depressziónak nevezik.
Kimenni
a zöldbe, mi, jól nézünk ki. Mikor a sarok mögött ott leselkedik a Halál? Csak
menjetek, ti, naivan mosolygó optimisták… csak menjetek… aztán lesz nektek…
nemulass! De aztán már késő, nyamvadékok! De késő ám!
Na.
Hol is tartottunk. Ja igen.
Nagyon
ügyelj, hogy minden napra legyen negatív élményed. Legalább egy! Akármilyen
picurka! Ez az alap! Ettől lejjebb sose süllyedj, mert ha nem vigyázol… láttunk
eseteket, mi, öreg depressziósok, láttunk bizony! Mi ne láttunk volna?
Egy
bizonyos illető először csak egy fél napig nem volt teljesen rosszkedvű. Aztán
egy egész nap… a tünetek később egyre súlyosbodtak… és mikor egyik nap
elnevette magát, már tudtuk, hogy vége. Villámgyorsan elvitte az optimizmus.
Bizony,
aki egyszer elindult a lejtőn… Kell, hogy naponta friss depressziós élmény
töltsön fel új és új negatív energiával. Legalább egy! Akármilyen picike! De -
naponta!
Persze
lesznek nehéz napjaid. Lesznek szörnyű reggelek, mikor frissen, kipihenten
ébredsz… hétágra süt a nap, az a mocsok… és gondolataidba alattomban belopózik
a tettvágy. Hogy úgymond csinálni kéne valami szépet! Értelmeset! Nagyszerűt!
Ezek
a reggelek a legveszélyesebbek. Az ilyesmi az optimista sátán szava. Ha ilyen
ijesztő gondolataid támadnak, nyomban kérdezd meg önmagadtól: minek?
Na
ugye. Mindjárt rájössz, hogy a legokosabb, amit tehetsz, ha a nap további
részét a paplan alatt töltöd és szorgalmasan ápolgatod letargiádat. A jó
hangulatnak ellent kell tudni állni, érted? Ha a napsugaras jókedv orvul támad -
ahogy szokott, a tetű -, gondolj csak bele, mennyi bú meg gond van e földön!
Mennyi bánat! Sanyarúság! Nyomor! Csapás csapás hátán! És mik vagyunk mi ehhez
képest? Úgy van! Semmik vagyunk! Nullák! Porszemek a Semmi ágán! És ez így is
marad! Kár próbálkozni! Ezt mondja köztiszteletnek örvendő varjú kollégánk is!
Kár, kár! Mindenért kár! Ezt jól jegyezd meg!
Lesznek
emberek, akik azt mondják: - Nézz fel! Milyen kék az ég!
Kék
ég, hahaha! Amiből az a jó savas eső esik, mi? Amiben ott van az ózonlyuk, mi?
Ne higgy csalárd szavaiknak! Ezek a farkasbőrbe bújt bárányok még azt sem
átallják majd mondani - azon a nyálas hangjukon –, hogy „… és a felhők fölött
mindig süt a nap!”
Hahaha! A
Nap! Az ultraibolya sugárzás, mi? A jó kis bőrrák, mi? Haha! Tudjuk, hogy van
ez! Még hogy a Nap!
Ne
légy engedékeny, soha, egy csöppet sem. Csakis mogorva, ha lehetséges,
egyfolytában. Ha esetleg egy kicsit lazítani akarsz, akkor esetleg- tisztán
csak a változatosság kedvéért- lehetsz komor is. De inkább búskomor. (Ne
feledd, mire kötelez depressziós hírneved. És azt se, hogy évtizedek áldozatos
munkáját teheti tönkre egyetlen önkéntelen mosoly.)
Általános recept természetesen
nem adható. De ha este úgy térsz nyugovóra, hogy na, micsoda ramaty nap volt ez
már megint- már jó úton jársz. És ha másnap ekképp sóhajtasz fel: na, ez a nap
még ramatyabb volt, mint a tegnapi- akkor már lehet belőled valaki. Valaki, aki
lelked legmélyén mindig is lenni akartál, valaki, sőt, Valaki: egy igazi,
született, tőrőlmetszett depressziós.
Csak mindig csüggedj.
