Szereplők:
Hivatalnok
Öreg parasztbácsi
Öreg parasztbácsi kamasz fia
Jolánka, a titkárnő
Szín: irodahelyiség
Öreg parasztbácsi: - Jó napot kívánok!
Hivatalnok, profi magabiztossággal: - Jó napot,
üdvözlöm a Kétkezi Szakmára Rábeszélő Országos Hivatal Kerületi Központjában.
Hát miben segíthetek, bátyám?
Öreg parasztbácsi: - Instállom, nekem a Józsi sógor azt
mondta, hogy itt meggyőzik a kisonokámot, hogy legyen ő is tehenész, mint én.
Hivatalnok: - Nem ismerünk lehetetlent. Amúgy mi akar lenni a
srác?
Öreg parasztbácsi: - Hát bódi... izé... bódult...
badibildingténer, a rosseb, aki kimondja!
Hivatalnok: - Elég gyakori. Semmi vész, minden a tálaláson
múlik. Érteni kell a fiatalok nyelvén.
Öreg parasztbácsi: - Próbáltam én már szép szóval meg
vasvellával,de hát csak elszalad meg kinevet. Hogy nem vagyok elég trendi,
aszongya ez a büdös kölök, meg hogy legyek már egy kicsit lájt. Hát hallott már ilyet?
Hivatalnok: - Hajjaj, de még mennyit. Itt van a srác?
Öreg parasztbácsi: - Itt, itt ül kinn, úgy magába
roskadva.
Hivatalnok: - Csak nem beteg?
Öreg parasztbácsi: - Dehogy, csak a fülibe valami dugók
vannak, oszt abbul jön ki neki a zene. Még beszélni se tudok vele, nem hall az
semmit.
Hivatalnok: - Csak küldje be bátyám, nem lesz itt semmi baj.
Öreg parasztbácsi: - Hát mán ne tessék haragudni, hogy egy
kicsit kételkedem.
Hivatalnok: - Az aggodalom fölösleges. A múltkor egy srác
pókember akart lenni és ózdi vaskohászként távozott. A barátnője egy hétig Anettka
médiaiskolájába járt, de mikor innen elment, térden állva könyörgött az
apjának, hogy vegyen neki egy traktort, mert azt akarja vezetni baboskendővel a
fején.
Öreg parasztbácsi: - Hát én már nem is bánnám, ha nem
tehenész lenne. Csak valami rendes szakma lenne a kezében. Jó áldomást nem
sajnálok, kis disznótorost se esetleg.
Hivatalnok: - Csak tessék nyugodtan beküldeni a srácot.
Srác (nagyon lezseren): - Csá!
Hivatalnok (agresszíven): - Mondd, te férfi vagy?
Srác: - Hát...
Hivatalnok(még agresszívebben): - Férfi, nagy "fö"-
vel, igazi férfi? Mi?
Srác: - Én...
Hivatalnok (a lehető
legagresszívebben): - Akarod úgy istenigazából kipróbálni magad? Élni
keményen, férfiasan? Legalább olyan keményen, mint egy... badibildingtréner?
Srác: - Hát én nem is...
Hivatalnok: - Képzeld csak el! Bőrszerkóban, kockás
flanellingben, óriási kovbojkalapban, egy szál sziklán, tábortűz mellett, a
lenyugvó nap vöröslő korongja előtt szívni egy igazi férfias cigarettát,
melynek nevét nem mondhatom ki,mert az reklámnak minősül?
Srác: - Hű...
Hivatalnok (fokozott hangerővel): - Este berúgod a
kocsma lengőajtaját, kitéped a palackot a kocsmáros kezéből, aki rémülten
tölteni akar és a képébe énekled az ősi kovbojnótát: "Jég dupla viszkivel!"
És hazamégy kis családodhoz a rancsra, útközben csípőből lősz néhány bivalyt
meg indiánt és másnap betöröd a musztángot és betöröd a vadbikát és betöröd a
vadkecskét... ja, azt nem, azt az egyet nem töröd be. (Csendesen, nyomatékosan). - Szóval... akarsz tehenészfiú
lenni?
Srác: - Hű, tökjó. Király. Sirály.
Bivály. Vagyis bivaly. Az akarok lenni, az a fiú, amit mondott. Köszi, haver
vagy.
Hivatalnok: - És még mi szeretnél lenni? Mondjad gyorsan, míg
lendületben vagyok.
Srác: - Hát, pókember, amék mászkál a felhőkarcoló ódalán.
Hivatalnok (ordít): - Mindenki pókember akar lenni! Én is
pókember akartam lenni! Én VOLTAM is pókember, de ez most nem tartozik ide!
Nagyapád mit mond?
Srác: - Hát, kéményseprő... olyan nem trendi az öreg...
Hivatalnok: - Há- há- há, még hogy kéményseprő, a mai világban!
Na figyusz, haver! (Suttog).-
Akarod, hogy csinos nők rohanjanak hozzád , csak hogy megérinthessenek? Akarod,
hogy mindenki mosolyogjon rád, ha végigmégy az utcán? Akarsz... talpig
feketében, mint a" Man in Black"- ben, tudod... fenn a magasban
mászkálni... hasonlatosan a pókemberhez... leengedni a kéménybe olykor... egy-
egy olyan... fonalat... aminek a végén... (Lekicsinylően
ordít).- Kéményseprő, piha, még mi nem kéne ezeknek a maradi öregeknek... (Suttog). - Akarsz...
tüzelésbiztonsági... szilárd fűtőanyag- lerakódást eltávolító... koromtechnikai
felelős vérprofi lenni?
Srác: - Hű... ez már olyan,mint az atomfizika...
Hivatalnok (magabiztosan fokozza a hangerőt): - Aki nem fél a
magasságoktól! Akinek a veszély a lételeme! Mint a sárkányrepülőknek! Mint a
szörfözőknek, az ejtőernyősöknek, a mélytengeri búvároknak, az űrhajósoknak, a
bangidzsampingolóknak, a vadászpilótáknak, a fejvadászoknak! És ezt mind egybe! (Ravaszul). -Szóval, mint neked... de
csak, mint neked... van egy helyem a kéményseprő szakközépbe.. mert egyelőre
így hívják, még egy darabig... valahogy benyomlak... tudod te, hányan várnak
egy ilyen esélyre... ami csak egyszer jön az életbe... én meg tálcán kínálom
neked...
Srác (lelkesen): - Megyek, öreg, megyek, ezerrel. Valami
egyszerűbb, hétköznapi munka nem lenne? Van egy haverom, aki mindig csak
meditál meg elmélkedik meg keresi a kapcsolatot a Természettel... Igen jó
gyerek, de semmi fantázája... ő Megváltó akar lenni.
Hivatalnok: - Ah, a lélek ereje! A meditáció végtelen belső
terei és lehetőségei! Az elveszett harmónia keresése! A bölcs és egyedülvaló
Természet! Sejtek és sejtések! Fontos, hogy mindig természetes anyagok közt
legyen! Semmi fém! Semmi műanyag! Csak fa, mindenütt! Kérdezd csak megtőle,
akar- e ilyesmivel foglalkozni! Ne is kérdezd! Ahogy leírtad, ő erre született.
Hogy csak eredeti, természetes fával kerüljön kapcsolatba. Tipikus... asztalos,
igen, ez az! Talán még tudok segíteni, talán még bejuttathatom ács-asztalos
szakra! Siess! Mondd el neki az örömhírt! Siess, nehogy késő legyen!
Srác: - Kösz, haver. Te aztán igazán átérzed a mi
problémáinkat. (El.Kintről fojtottan:) -Nagypapa!
Gyorsan! Tehenész! Naplemente, duplaviszki! Kéményseprő, magasságok és
mélységek!
Öreg parasztbácsi (be,
álmélkodva): - Instállom, ilyen csudát még nem láttam.
Hivatalnok: - Ugyan, bátyám, dehogy csoda. Csak érteni kell a
fiatalok nyelvén, ennyi az egész.
Öreg parasztbácsi: - Hát igen hálás vagyok, mivel
tartozom?
Hivatalnok: - Semmivel, kérem, elég jól fizetett állami
alkalmazott vagyok.
Öreg parasztbácsi: - Az állam fizeti magát, osztán mér?
Hivatalnok: - Volt két éve egy felmérés, a pályaválasztó
fiatalok negyvenkét és fél százaléka
Győzike akart lenni, harminchat százalékuk villalakó, a többi meg
tetkófestő, divatkreátor, piercing- belövő, testépítő és megasztár. Ha lehet,
egyszerre. Tudja, valakinek dolgozni is kell, ezért hozták létre intézetünket.
Öreg parasztbácsi: - Hát igazán köszönöm alássan. De az
áldomást azért elküldöm. Két hónapos törköly, nincs is több ilyen öreg pálinka
az egész faluban.
Hivatalnok: - Köszönettel vesszük. Stresszes világunkban kis
stresszoldó nem árt. A viszontlátásra, kedves bátyám. Jolánka!
Titkárnő: - Igen, főnök úr?
Hivatalnok: - Jolánka, vannak még?
Titkárnő: - Senki, főnök úr, mindjárt öt óra.
Hivatalnok: - Mondja, Jolánka, maga mi akart lenni?
Titkárnő: - Titkárnő.
Hivatalnok: - Mindig?
Titkárnő: - Mindig.
Hivatalnok: - Semmi más?
Titkárnő: - Semmi más.
Hivatalnok: - Jolánka, azt hiszem, maga egy igazi reménytelen
eset. De azért... mondja csak... úgy őszintén... most kettesben vagyunk...
sosem merült fel az a titkos gondolat magában, hogy... mondjuk... iratokért,
levelezésért, kávéfőzésért és ügyfél- fogadásért felelős egyedülálló bizalmi
állása legyen?
