Kis
kert nagy öröm, tartja a mondás.
Ez éven az uborkák kezdetben igen
nagy örömöt okoztak. Engedelmeskedve a legfőbb parancsnak, szaporodtak és
sokasodtak. És nőttek és nőttek. És teremtek. Valami volt a levegőben? Vagy
van? Kis csernobili maradványsugárzás (vagy nem is olyan kicsi)? Netán ufó
szállt le a közelben, az generált volna stimuláló erőteret?
A hat tő uborkáról egyre több a napi
termés. És nagyok.
Mivel zöldséget ki nem dobunk -
annyi munka után - természetszerűleg meg kell enni az összeset. Kezdetnek
beszüntettem mindennemű folyadékfelvételt. Mivel az uborkák kilencvenkilenc
százaléka tiszta víz, napi négy-öt, fél-háromnegyed kilós termés ezt bőségesen
fedezi.
De az uborkák egy hét múlva már
vödörszámra teremtek. A kezdő kertész ilyenkor boldogan - és naivan -
megkérdezi a szomszédokat, barátokat, ismerősöket: - Nem kell egy kis uborka?
Mert adni olyan jó! (Jobb, mint
kapni, amint azt a bokszolók is tudják.)
Csak legyintenek: - Annyi van, mint
a nyű. Hozz karácsonykor. (Ez egy ilyen kertészvicc.)
De az uborkát akkor sem dobom ki!
Nem én! Lássuk csak. Hogy is kell kovászos uborkát készíteni? A nyers
uborkához, megsózva, nem is árt egy kis kovászos változatosság. Finom is az!
De az uborkák már ládaszámra
teremtek. Ez valami bőtermő fajta lehet.
Uborkát nem dobunk ki. Uborkasaláta!
Ez az!
Az uborka elborította a fóliasátrat
és már az ajtón türemkedett ki, mikor végre kénytelen voltam elismerni: az
uborkák győztek. Kiütéssel. Az uborkától már kiütést kaptam, de a tizedrészét
se bírtuk elfogyasztani. Még akkor se, ha uborkát uborkával ettünk.
De ez persze csak egy elvesztett
csata. A háború még nem dőlt el, de nem ám! Jövőre! Jövőre olyan új ételeket
találok fel, amelyek lehetővé teszik szinte tetszőleges mennyiségű uborkatermés
folyamatos elfogyasztását.
A bolgár jogurtos uborkaleves csak a
kezdeti lépés. Rántott uborka! Ez még nem volt! Miért, krumplit lehet, uborkát
nem? Mert az amerikai? Ne legyünk már ilyen zöldségsoviniszták! És úgy
gondolom, az uborkapörkölt - sok hagymával - szintén nem egy megvetendő étel.
Az uborkaszínű horizont mögött új
távlatok sejlenek fel. Jó fokhagymás uborkakolbász. Uborkahurka. Uborkasajt.
Halászlé mintájára uborkalé. Uborkapástétom! Töltött uborka! Uborkaragu!
Uborkasoté! Uborka Gordon Bleu! Uborkabecsinált! Uborkagulyás! Uborkás csusza!
És legvégül, desszertnek,
természetesen uborkatorta.
Lehet ugyan, hogy végül elvisznek
egy bizonyos házba, amelyet én akkorra már uborkaalakúnak fogok látni. Nem
érdekes! Folyton ez a meg nem értett zsenik sorsa.
