„Egy nagyvonalú ház - értelmes áron!” – hirdeti
önmagát a reklámszöveg. A képen egy háromtornyos várkastély látható,
vizesárokkal és felvonóval, igaz, csak alig háromhektáros vadasparkkal. Az
„értelmes ár” meg úgy nagyjából egy miniszter többévi fizetésével lehet
egyenlő, és azért csak nagyjából, mert igazából senki sem tudja, hogy mennyit
keres egy miniszter.
A
háztulajdonos saját bevallása szerint „eccerű ízlésű, mindennapi ember”. Nagyon
szívesen bemutatja ”vityillóját”, ahogy ő nevezi:
-
A képen látható ház talán kissé nagyobbnak tűnik a szokásosnál - bár nem
biztos, hogy egy kétszáznegyven méteres homlokzat igazából nagynak nevezhető.
Elég, ha figyelembe vesszük, hogy mennyi limuzin érkezik csak egy közönséges
estélyre is. Arról nem is beszélve, hogy felnő a gyerek is - hogy repül az idő!
- akinek szintén valamelyes személyzetre - testőr, lakáj, pohárnok, stb. - lesz
szüksége. Ez a pár tucat ember - és ebben már benne van az orvos-team is -
éppen hogy elfér a déli szárnyban, amely a hetes számú főkaputól alig másfél
óra sétával közelíthető meg.
Esetleg
lehetnek, akik szerint bizonyos szempontból luxusnak tűnhet a háromszáz méteres
benti medence is, mely a bejárati hall egy eldugott sarkában terül el. De hát
csak harmincszor került többe, mint egy tízméteres, úgyhogy nem volt min
gondolkodni. A víz alatti szaunáért, megmondom őszintén, a gyerek nyaggatott,
de ma már nem tudjuk elképzelni az életünket nélküle, s persze ugyanígy vagyunk
a pezsgőfürdővel is. Bevallom, kezdetben szokatlan volt az állítható hullámzás,
egy kissé talán a programozható tszunami is, de megmondta a pszichológusunk:
hétköznapi ember számára talán mindez túlzás volna, de akik egész nap végsőkig
feszített szellemi agymunkával fogadják egy adrenalinkorszak kihívásait, mindez
nemhogy luxus, de egyenesen szükséges.
A
télikertre meg igazából semmi szükségünk nem volt, csak nagyon szerettünk volna
munkát adni harminc foglalkozás nélküli kertésznek. Nem, nem nagy. A szokásos
pálmafák, fikuszok, néhány mamutfenyő. És hát, az a kisebb orangután
populáció... olyan kedvesek... úgy hallani, Afrikában már olyan kevés van...
Talán már említettem, hogy ez
a ház igazából eccerű emberek számára épült. Ezért van például a harangtoronyba
vezető csigalépcső egyszerű cédrusfából. Más esetleg variálná... de a mi
ízlésünk már csak ilyen egyszerű, parasztos... ezért olyan kicsi a
cseppkőbarlang is. A sallangmentes, rusztikális ízlést dícséri az egyszínű
padlózat is az egész házban... fehér.. nem tudom pontosan, valami carrarai izé...
Hogy a kandallóban mi forog? Ó, csak egy ökör nyárson... eccerű emberek vagyunk
mi, nem szeressük a sok cécót a vacsora körül... különben is, ami megmarad,
megeszik a gárdisták. Az ökör egyébként nagyon egészséges... mondta is a házi
ökörszakértőnk... különben is, mindig kefirt iszunk utána.
Hogy
hátul az a csúcsíves épület? Eccerű, gótikus családi kápolna... koronázási
templom volt, vagy mi a szösz... elhoztuk, mert olyan szép színesek az üvegek
rajta.
Hogy
miért átlátszó a kutyaház? Ja, a havernak volt egy darab hegyikristálya. Abból
faragta unalmában. Nem, nem kutya. Masztodon... klónozta egy barátom a
névnapomra.... Kihaltak? Látja, ezt nem is tudtam... szegények... Hát... tudja,
masztodonnak lenni se lehetett fenékig tejfel...
Végül
be kell vallanom, hogy bármennyire is visszafogtuk magunkat, kicsit mégis többe
került az átlagosnál...de aki nem szégyelli a becsületes kétkezi munkát, igen
jelentékeny összeget takaríthat meg. Talán nem hiszik el - de ezzel a két
kezemmel mutattam meg, hová építsék a helikopter-leszállóhelyet. Eccerű
embereknél ez már csak így van...
