- Na, gyere, kisfiam, mesélek
neked… nem, elég volt abból a csúnya, véres, erőszakos tévéből… ne
ordíts, tíz percet valószínűleg túlélsz képernyő nélkül… Na, gyere, valami szép, kedves mesét. Ami nem
árt a zsenge lelkednek. Lássuk csak… kezdjük a klasszikusokkal… Ez az!
Hófehérke és a hét törpe. Igen… Gonosz, irigy boszorkány… vadász ölje meg
Hófehérkét… Vágja ki a szívét egy nagy késsel? Hát, nem is tudom… a fiatalkorú
Hófehérke önként beköltözik hét élemedett korú bányamunkáshoz… főz, mos, vasal,
takarít és még pénzt se kér… gonosz boszorkány, háromszoros gyilkossági
kísérlet… ebből kettő mérgezéses… Bűn és bűnhődés, Hófehérke karrierje az új
pasas oldalán, aki halottakat csókolgat, „mert nem tudott ellenállni a szépségének”…
Na, ezt inkább ne. Várjál csak… na, ez az. Piroska és a farkas. Hú, ez mekkora
klasszikus. Egy gyönyörű mese! Na… nagymama beteg az erdő közepén egy kis
faházban… tényleg, hogy került oda? Száműzték? Bort küld neki a menye. Ez
milyen betegség… Bort? Egy kiskorúval? A setét erdő leges-legközepébe? Hát, nem
tudom… Bekapta a nagymamát, egybe. Piroskát is, igen. Hogy fértek el? Hát,
nehezen. Vadász hallja, hogy benn élnek… tehát az emésztőnedvek nem tettek nagy
kárt bennük. Vadász felvágja… hogyhogy a
farkas nem ébredt fel? Biztos megitta a bort… Aztán bevarrja, minden helyi érzéstelenítés
nélkül. Hogy fájt-e neki? Á, dehogy… a farkasok fájdalomküszöbe legendásan
magas. Tudod mit, hagyjuk Piroskát a csudába. Legyen inkább… ah, a jó öreg
Andersen. A nagy klasszikus, ez írt ám csak gyönyörű dolgokat. Itt van
mindjárt… A kis gyufaárus lány. Hm, megfagy a nyílt utcán, a járókelők
közömbösen haladnak el mellette… Andersent is hagyjuk a csudába. Hogy ez milyen
depressziós lehetett. Ez neki mese… még jó, hogy nem írt szomorú dolgokat.
Megvan, Grimm! Azok aztán csak szép meséket írtak. Hétfejű sárkány, fejeit
levágják… egyenként… persze, biztos fájt neki, szegénynek. Ez a lovag is… egy
szadista állat, az… nem, ma már ilyesmi nem történhet meg. Az állatvédők kinyírnák.
A lovagot, persze… Elég. Vissza a tiszta forráshoz! Magyar népmesék! Beugrott a
kútba, ezt azért ne… Miszlikbe aprította… Vér folyik a kapufélfából, ezt se…
vérét vette… vérrel meglocsolta… vér hagymával… ja, ez nem, ez egy disznóöléses
étel volt. Na, valami tréfás mesét. Sánta lány… púpos… szingli lány…
kisebbségi… Nem! Nem, ma már nem gúnyoljuk hátrányos helyzetű embertársainkat!
Tudod
mit, kisfiam, menj vissza tévét nézni. Igen, amelyikben a karatézó lila pettyes
mutáns panda szétrúgja egy másik dimenzióból időutazással visszaérkezett rusnya
zöld utálatos kövér szörnyeteg fejét. Igen, aztán kinyírja a lézerkardjával.
Igen, teljesen miszlikbe aprítja. Igen, igen, patakokban folyik a vér. Ez pont
jó lesz a te zsenge ifjú lelkednek. Ez legalább felkészít az életre.
