Kukák
mellett olykor egész meglepő dolgokat találni.
Most éppen jókora kartondoboz
sárgállik a fakó tavaszi napsütésben. Hát ez ... könyvek. Igazi kincs olvasó
embernek, aki életének nem jelentéktelen részében könyveket olvas, vásárol,
cserél, kölcsönad és vesz, könyvtárba jár és órákig bóklászik antikváriumokban.
- Apuka, ezt mind hazavisszük?
A hároméves kisfiú számára még nem
szemét, ami a kuka mellett hever. Inkább olyasvalami, ami szemmel láthatóan
erős izgalomba hozza apukát.
Nézzük csak. Dickens, Andersen,
Graham Green. Fallada, Gogol és Gorkij. Száll a kakukk fészkére, A postás
mindig kétszer csenget. Bocaccio Dekameronja, Moldova és Szerb Antal. Remarque
és a Káma Szútra. Csin Ping Mej, mint megtudom, középkori kínai szerző.
Egy olvasni szerető- és tudó- ember
könyvei, aki már biztosan nincs közöttünk. Esetleg valamely égi antikváriumban
bolyong izgatottan, ama csodás régi könyvszag után vágyakozva.
Mintha saját könyvtáram egy részét
látnám papírdobozba gyömöszölve, minden cél és rendszer nélkül. Meg más
könyvtárakét, ismerősökét, olvasó barátokét, akiknek írók művei különösebb
magyarázat nélkül jelentenek valamit. Történeteket. Kalandot. Életérzést? Választ minden kérdésre? Egy
fontos darabkát a földi létből?
- Jé,
könyvek! – áll meg mellettünk a szomszédasszony, két teli bevásárlószatyorral. –
Leküldöm a férjemet, az is ilyen könyvbolond.
Legyünk ám bolondok. Nemsokára ketten szedegetjük a
könyveket, látszólag előzékenyen a másikkal szemben, amúgy meg némi sietséggel,
mert ekkora kincset némi emberi mohóság nélkül nem engedhetünk át - csak úgy - embertársunknak. Még ha százszor keresztény
felebarátunk, akkor se!
- Hát
ti? - int ki egy olvasó jó barát kocsijából. És így, hármasban átválogatjuk az
egész papírdoboznyi könyvet, míg el nem fogy az egész. A könyvtár egykor volt
gazdája nyugodtan lóbálhatja lábát valamely felhőszélen, az égi antikvárium előtt:
a hagyaték méltó kezekbe került.
Legyünk ám bolondok. De csak a bolondok tudják, hogy
bolondnak lenni nem is olyan bolondság. Ahogy a nagy klasszikus fogalmazott:
„Minden bizonnyal kéj az őrület, de e kéjt csak az őrült ismeri.”
