Felhő Tours

Sir George Stanley vastag szivarját pöfékelve álldogált a kilátóhíd mellvédjénél. Gondolatban elégedetten összedörzsölte a kezét, ami a valóságban persze sohasem fordulhatott elő. Sir Stanley, mint minden őse, talpig úriember volt.

Az óriási űrrepülőtér kékes betonján egyre-másra villantak fel az induló és érkező hajók fényei. Az idegenek csoportjai csaknem összefüggő sorokban haladtak el alatta, a bal pályán az érkezők, a jobbon az éppen távozók. Néha csendesen átfüttyögtek egymásnak emberi fül számára tökéletesen érthetetlen nyelvükön, de ez éppúgy lehetett elismerés, mint a földi szolgáltatások ócsárlása.

Sir Stanley megpróbált valami értelemfélét felfedezni a fehéres, tésztaszerű arcokon, de ezúttal sem sikerült. Az idegeneknek tökéletes pókerarca volt, noha a hat, különböző színű, élénken csillogó szem némi elevenséget kölcsönzött a bizarr csontkoponyának. Nem voltak csúnyák, szépek se, az igaz, földi szemmel nézve, de nem voltak csúnyábbak, mint mondjuk, a szőrtelen ölebek, amik most éppen divatosak a földön.

Nagyot sóhajtott, lepöccentette a szép fehér hamut a finom szivarról - amit persze nem lett volna szabad - és újfent elgondolkodott. Rég elmúltak azok az idők, amikor megpróbálta megérteni: miért kell útra egy faj, kétszázhetvenkétezer fényév messzeségből, hogy ide jöjjön. S ha már itt van, miért tökéletesen közömbös az egész emberi civilizáció iránt, egyetlenegy dolgot kivéve.

Zsebre vágta a kezét és felnézett az égre. Szép, felhős napnak ígérkezett. Összedörzsölte a kezét- gondolatban csak, természetesen.

                                             -o-o-o-

-Uram- szólalt meg egy alázatos, de azért kellőképpen gondterhelt hang a vonalban. –Borult az égbolt.

Sir Stanley hagyta, hogy egy kis fagyos csönd terpeszkedjen közéjük.

-Azt én is látom- mondta aztán, több mint hűvösen. –Konkrétan hol?

-Hát, öö… konkrétan mindenhol, uram. Gyakorlatilag az egész Földön.

-Ugye tudja, hogy ez lehetetlen?

-Igen, uram. Tudom.

-Nézzenek utána, diszkréten. Minden létező hírforrásnál, minden rendelkezésünkre álló eszközzel.

                                               -o-o-o-

Sir George a kilátóhíd mellvédjénél állt, de ezúttal nem pöfékelt. Nem volt hozzá kedve. Alatta az utolsó távozó idegenek csoportjai haladtak el: egyikük felnézett, intett.

Sir George bágyadtan visszaintett.

-Ez akár az utolsó búcsú is lehetett- mondta magának hangosan.

Aztán tárcsázott egy számot.

-Igen, uram- mondta az ismerős hang. –A szakértők moszlim terroristákra gyanakszanak. Akik ezüst- jodiddal meg hasonlókkal próbálják az időjárást befolyásolni. Szóba jöhetnek még az észak- koreaiak és, természetesen, az oroszok. Esetleg mindegyik.

-Esetleg- mondta Sir Stanley. – És a kilátások?

-Csak találgathatunk, Sire. De az ilyen hirtelen globális változások hátterében eddig még csaknem mindig emberi tevékenység állt. És mindig nagyon sokáig tartott, míg a következményeket mérsékelni tudtuk.

-Szóval az egész Földön beborult és ez így is marad, legalább…

-Félév, év, uram.

Sir Stanley egy kicsit hallgatott.

-Mondja, fiam, maga honnan szerzi az információkat?

-Hát, öö, én olvasok, uram. Tudom, hogy ma már ez szokatlan, de így van.

-És az Internet?

-Az Internet jelenlegi formájában infomációszerzésre már csaknem teljesen alkalmatlan.

-Ezt hogy érti? Mindenki a netről szerez információkat. Én is.

-Igy van, uram. De annyi az információ, hogy emberi elme már rég nem képes szétválasztani, mi az igazán fontos. Sőt, már meg se találjuk.

-Hm, ez érdekes. És esetleg azt is meg tudná mondani, amit eddig még senki, tudniillik, hogy miért jönnek az idegenek ilyen szörnyű messzeségből ilyen rengetegen épp erre a kicsi Földre? És miért nem csinálnak semmi egyebet azon kívül, mint hogy az eget bámulják?

-Hogyne, uram.

-Tényleg?- emelintette meg a szemöldökét Sir Stanley. –Akkor mondja, fiam.

-Azért, Sire, mert az egész ismert Univerzumban egyes egyedül a Földön léteznek igazi felhők.

-Tessék?

-Bárányfelhők, gomolyfelhők, cirrokumuloszok, miegyebek. A világegyetem minden ismert bolygójának ege vagy teljesen borús, szürke, lila, fekete, szöszös. Kék égbolt, fehér, bodros felhők csak a Földön léteznek.

-És ezért jönnek ide?

-Csakis ezért, uram. A felhők végtelen változatossága olyan esztétikai gyönyörforrás a számukra, amiért bármilyen árat képesek megfizetni.

Sir Stanley kicsit hallgatott.

-Szóval, maga olvas, mi?

-Igenis, uram.

-Ezek szerint még valahol hozzá lehet jutni könyvekhez?

-Igen, uram, lehetséges. Ha akarja, adhatok néhány címet.

-E- mail címet? Mi volt ez a hang a telefonban?

-Engedelmével, uram, nevettem. Nem, ezek nem e- mail címek. Valóságos címek, ahová el kell menni.

-Mármint, személyesen?

-Személyesen.

-Jó, küldje el SMS- ben. Azazhogy, írja le egy darab cetlire, vagy hogy is mondták régen. És én beugrok érte.

-Nagyon fogok örülni, uram. További utasítások?

-Már nem lesz sok. A Felhő Tours Társaság holnap hivatalosan is csődöt jelent. A fizetését természetesen mindenki megkapja, valamint, anyagi lehetőségeinkhez mérten, csekélyke fájdalomdíjat.

-Előre is köszönöm, uram, magam és valamennyi kollégám nevében. Örülök, hogy együtt dolgozhattunk.

-Én is, fiam, én is. Őszintén remélem, hogy mindannyian boldogulnak.

-A legjobbakat, uram.