Hogy
a férfiak nagy állatok, az egy olyan közkeletű tudományos tény, hogy kár
is róla vitatkozni. Például minden nő is tudja. Józanabb perceiben néhány férfi
is így véli, nyilván ez tükröződik a gyakori „Hogy én mekkora állat voltam!” illetve
a „Hú de nagy barom vagyok!” kifakadásokban.
Ámde van az életnek egy olyan
területe, amikor a férfiállat - ha ez lehetséges - még állatabb. Szinte már
állat a köbön, ha szabad ezt a kifejezést használnunk. Igen, mikor autóba ül.
Mert egy férfi, ha négy kerék kerül a feneke alá, olyan mérvű metamorfózison
megy keresztül, hogy ahhoz képest Dr. Jekyll átalakulás Mr. Hyde- dá
elhanyagolni való csekélység csupán. A csöndes, szelíden robotoló kisemberből
kiguvadt szemmel, lüktető nyaki verőérrel üvöltöző, lilára vált arcú ordítozó
vadbarom lesz, aki kimondhatatlan szavakkal - nagyanyám falusi szégyenlősséggel
csak „fajtalan szavaknak” nevezte az ilyeneket - minősít minden útjába kerülő
akadályt, úgymint kerékpárost, zebrán szatyorral és bottal áttipegő nénikét, másik
sofőrt, másik, tőle lassúbb sofőrt, tőle gyorsabb sofőrt. Vagyis mindenkit. Az imígyen
átalakult vadbaromállat- eredetileg: férfi - szemmel láthatóan azt szeretné, ha
egy széles és nyílt sugárúton robogna egymagában és mindenki őt csodálná, hogy
milyen okos és ügyes, pontosan úgy, mint az óvodában, amikor először sikerült
megvalósítania a tüneményes csodát, ti. először kakált teljesen egyedül. Ha
valamilyen - állatunk számára teljességgel érthetetlen - okból kifolyólag mégis
szükséges, hogy más lények is tartózkodjanak a közutakon, akkor a., kerékpáros
közlekedjen az árokban és ne az úttesten alkalmatlankodjon, ahogy folyton
teszi, b., nyugdíjasok ne botladozzanak, hanem suhanjanak át a zebrán, miként a
kilőtt nyíl, c., minden másik sofőr hülye, különben is forduljon fel és dögöljön
meg.
Állatunk szerint a teremtett
Világegyetemben egyetlen lény képes és tud autót vezetni: ő. Nyilván az is
rejtélyes a számára, hogy kaphat ez a sok féleszű jogosítványt, de hogy még
ezek után autóba is mernek ülni ily csekély vezetni tudással, hát az már
valóságos szemtelenség. És ha rend lenne ebben az országban - amilyen nincs -
akkor az ilyesmi nem is történhetne meg semmiképpen.
Na most, szinte
hihetetlen, de a férfiállat ezt tudja még fokozni is. Hihetetlen, de így van.
Éspedig akkor, ha nő ül mellette. Húú! A férfi ekkor már
nem is állat, hanem - már bocsánat a kifejezésért - egy valóságos vadállat. Már
úgy startol ki, midőn a hölgy elfoglalja helyét, mint Schumacher legjobb
napjaiban a ringben, csak persze „Schumi” nem vágódott volna ki három méterrel
egy épp közeledő autó elé, hogy annak gazdája a rémülettől megmerevedve legyen
kénytelen két lábbal a fékre taposni. Közben állatunk természetesen lezseren
fél kézzel kormányoz és a tájat nézi, vagyis minden erejével azon van, hogy
kitűnjön: EZ az ő mindennapos vezetési stílusa, mely nélkül élni nem is tudna
immár, meg nem is érdemes. És hiába jön szembe a jól megtermett kamion, ő aztán
megmutatja annak is. Sebességet visszavált, a motor felbődül és megugrik, hogy
a kamion is kénytelen fékezni, a megelőzött autó gazdája is, hogy hősünk úgy-
ahogy bepréselje magát a következő autó mögé. És mivel okkal dudálnak rá,
nemzetközi jelzést mutat ki az ablakon, oly szavak kíséretében, melyek hallatán
egy végletekig züllött tengerész is elpirulna. Ama ténynek, hogy három- négy
ember azonnali halálát okozhatta volna, figyelmet nem szentel. Az ő bajuk.
Tanuljanak meg vezetni, kis hülyék.
Állat a köbön ezután merész ívben befordul a mellékutcába
és úgy áll meg, hogy a hölgy feje majd a szélvédőn koppan. Udvariasan kiszáll
és ajtót nyit. Per pillanat éppen csak a párzási dudorok meg a rikító
farktollak hiányoznak róla, hogy hasonlatos legyen az állatvilág bármely dürrögni
kívánó hímjéhez. A szédült hölgy a lakásajtóhoz támolyog, örvendezve szerencséjén,
hogy lám, mégsem halt meg.
A köbállat még egy utolsó gumicsikorgást és kavicsesőt
produkálva elhúz.
Hazamegy. Felhúzza a
papucsát, hogy ne zsörtölődjön az asszony és elmosogat. Majd ölébe veszi a
kisgyereket és mesél neki a csúnya, rossz farkasról meg a brummogó mackóról és
a bőgő szarvaskáról meg egyéb állatokról és leglázadóbb tette az, hogy a tévé
előtt olykor sört iszik. Ez a nap is véget ért.
De holnap új nap virrad. Egy újabb metamorfózis.
