Amint látják, csodás
világunkban a csalásnak oly sokféle változatos formája létezik, hogy azt szinte
számon tartani is szinte lehetetlen. Szó esett az ún. „utazási irodákról”,
amely se nem utazási, se nem iroda, hanem inkább komoly jogi háttérrel
rendelkező profi szélhámosok gyülekezete. Finoman szólva. Említést tettünk a
környéken (is) elhíresült „bádogos” partiról, akik ennél sokkal durvábban,
fenyegetéssel, lopással járatják le e régi mesterség igazi képviselőit.
Eme ereszcsatorna-tudósok másik
csoportja inkább a színészi teljesítményre helyezi a hangsúlyt. A forgatókönyv
nagyon egyszerű: megrendelő és szakember megegyeznek egy összegben. Mikor
fizetésre kerül a sor, a szakember elbődül, mint sebzett szarvas, és jól begyakorolt,
teátrális mozdulatokkal a megrendelő lába elé vágja a pénzt. Hogy az mit
képzel. Ennyivel akarja kiszúrni a szemét, neki, akinek apró gyermekei vannak?
- De hát…- hebeg a magányos
nyugdíjas - megegyeztünk…
- A munkában. De nem az
anyagban.
- És… az mennyi?
Kedves szakemberünk már böki is
az összeget, amely alig valamivel több, mint öregünk háromhavi nyugdíja.
- Miért ilyen sok?
- Azért - magyarázza a szaki megvetőleg
a vén szenilisnek - mert ez tiszta cinből van. Látja?
Azzal végighúz egy pléhvágó ollót egy darab csatornán. Ami, persze fénylik,
mert akármilyen rozsdás ereszcsatornán végighúzunk akármit, az bizony fényleni
fog. A „cint”, azt hamar megtanulták szakembereink.
Nincs olyan, hogy „cin”, se
Magyarországon, se Romániában. A köznyelv a „cink” szót rövidítette (kémiai
jele Zn), amivel ténylegesen bevonják - konkrétan galvanizálják - az eredeti,
egyszerű vasat. Ráadásul a „cín”, hosszú í-vel, az ón (kémiai vegyjele (Sn),
ami szlovákul tényleg: „cín”.
De némi fenyegetésért azért eme
amatőr színjátszó művészek sem mennek a szomszédba.
– Jöjjünk vissza éjszaka?
Öregünk feladja. Vagy előszedi
a temetésre szánt pénzt, vagy kuncsorog a szomszédoknál. Hogy előre eltervelt
előadásról van szó, azt az bizonyítja: egy másik esetben nem az anyag ára volt
horribilis, hanem fordítva: a „munkáé”. Pénzt földhöz vág, mit képzel, amiben
megegyeztek, az csak az anyag ára volt, neki apró gyermekei vannak, stb.
Természetesen mindkét esetben nyitva volt a kiskapu, és természetesen mindkét
esetben magányos nyugdíjasról volt szó.
Ahogy a harmadikban is.
Önkéntes vasgyűjtők rakták fel a pár mázsányi régi vasat a furgonjukba.
Beszálltak, egyikük kihajolt az ablakon:
- Gyere, öreg, itt a pénz!
Öreg odaballag, tartja a kezét,
csávó belepottyant egy ötvencentest.
Elhúznak, öreg néz, híj, a ….anyátokat.
Akkumulátorokat is gyűjt egy
másik üzletember, márkás ukrán autójában.
– Ingyen elvisszük. Természetvédők
vagyunk.
Olyan bizalomgerjesztő arca
van. Bár eddigi tapasztalataim alapján viszonylag kevés természetvédő visel harmincdekás
arany pecsétgyűrűt a kisujján, valamint a nyakában hasonlóan nemes anyagból
készült húszcentis keresztet, hogy olyat akármelyik jeruzsálemi zarándok se
hord.
És gyűjtöttek már itt mindenre.
Harangra, haranglábra, templomra. Árvíz-károsultakra, beteg gyerekre. Egészséges,
tehetséggel megáldott gyerek külföldi tanítására. Mese nincs: a tandíjat
mindenki megfizeti. Megvesszük a strucc-zsírt, a csodakaktuszt, a még
csodálatosabb katyvaszt, amiből zabálhatsz, amennyi beléd fér, mégse leszel
kövér. Piramisjáték minden mennyiségben, befektetés és részvények, portfólió és
por se marad utána. Mindenki elad és mindenki vesz, megvan a tizennegyedik
hitelkártya is (megtörtént). Adósságokat már unokák örökölnek és Szlovákia
lakosainak nagy része egy hónapi tartalékkal sem rendelkezik. Állam bácsi
segít: az iskolában új tantárgyat vezetnek be, a gazdálkodás tudományát, amely
arra okít: nem okos dolog minden jövedelmet azonnal elverni, valamint
eladósodni úgy hetven évre.
Úgy néz ki, minden hiába. Információs korban legnagyobb a sötétség. Vakcinától
rettegünk, ám kuruzslónak hiszünk. Antibiotikum nem kell, csak kivonat a
trópusi páfrány holdtöltekor szedett gumójából, melyen éppen fekete varacskos
disznó frissen ellett háromlábú malaca legelész. Segíthet valaki? Rendőrség,
egyház, egyéb?
- Akar feljelentést tenni?
Ki ismeri be, ha átverik? Ki
akar bíróságra járni, idézéseket bontogatni, pereskedni? Úgy néz ki, nagyon sok
tanpénzt megfizetünk még, te, én, mindannyian.
Azért egyvalamit biztosan
megtehetünk.
Zárjuk be a kiskaput.