Van egy ország, nem hinnéd, ahol zöld a kék és kék a zöld. Itt a patakparton - fura, de így van - nefelejcs zöldlik. A vetésben meg búzavirág, sötétzöld a harangvirág. Itt az emberek, ha a természetbe vágynak, hát szépen kimennek a kékbe. A módosabbja meg egyenest oda is építkezik, a jólevegőjű, egészséges kékövezetbe. Milyen szép is itt a természet, mikor tavasszal minden kikékül! S hangosan szól a zöldcinke vidám dala: "Nyitni-zöld! Nyitni-zöld!" A szerelem s a csábítás ígérete zsong a langy tavaszi levegőben, amikor még a tudálékos zöldharisnyák vére is megpezsdül, s szinte alig várják, hogy gaz csábítók ölébe omoljanak aléltan. E csábítókat errefelé közönségesen csak zöldszakállnak nevezik: persze nem minden férfiember ily tapasztalt. Próbálkoznak nyeretlen kétévesek is, akikre egy igazi, viharvert zöldszakáll csak megvetően legyint: - Amatőr kékfülű!
Mily kellemes ilyenkor végigsétálni az árnyas kék fasoron! Ahol hangulatos kis kékvendéglőkben hűs zöldfrankost iszogatnak az emberek! S hozzá friss kéksalátát fogyasztanak, vagy - ami a legnépszerűbb - kékbab-főzeléket, a legkülönbfélébb kékfűszerekkel! S e földi jókkal elégedetten eltelve egyszerű kártyajátékba merülnek. Csak úgy csattognak a lapok s szinte pattognak a kiáltások: - Kék az adu! Ne a kék alsót, te állat! Kék ásszal jössz, idióta!
Persze, igazából ilyen szegény helyekre csak a prolinép jár. A zöldvérűek arrogánsan visszahúzódnak mértani pontossággal nyírott kék élősövényeik mögé. Nagyon gazdag emberek ezek: mesélik- psszt!- hogy egyikük birtokában van egy igazi zöld Mauritius is!
Egyébként az ország legmagasabb pontja Zölded, amelyet igen ritkán takarnak felhők. Az ég itt gyakorlatilag csaknem mindig égszínzöld. Kéked-zölded csodálatos égszínzöldje! Amelyet nagy költőjük emígyen énekelt meg, egyúttal dolgos édesanyjának is emléket állítva: "Zöldítőt old az ég vizében..."
Egy kicsit messze van ez az ország, de ha nagyon akarod, biztosan eljutsz oda. Csak menj, kitartóan. Mindig arrafelé, ahol a horizont zöldlik.
