- Lekapcsolódunk,
Tóth úr? – búgja a fátyolos hangú kedves nővér, ami azt jelenti: két csövet
leszerel, a harmadik a pisitasival együtt nyakba akasztva viselendő. És ez
egyben azt is jelenti, hogy saját lábamon vánszoroghatok el az ebédlőig. A
búgóhangú aggódva tipeg mellettem, majd némi habozás után távozik.
Egy bizonyos
éhségi szint után, hogy kinek hány liter vizelet lóg a nyakában éppen, és hogy
az mennyire véres, gennyes, zavaros, avagy világos, szinte egyáltalán nem
számít. Kórházi koszthoz eleddig kétszer volt szerencsém, amikor is a helyi
kórház két jeles sebésze próbált meg gyakorolni rajtam, néhány hosszanti,
valamint mélységi vágás erejéig. Kérem szépen: szinte biztos, hogy minden
kórházban tudnak főzni. Ezt a mai káposztás-knédlis húsétel is fényesen
bizonyítja. A diétakategória enyhe, gyakorlatilag semmilyen korlátozást nem
jelent, sót meg úgyse tesznek semmibe. Az adagok kórháziak, például, ha otthon
tálalnék ennyit fiamnak, harsány, csengő kacagással jutalmazna, hogy már megint
milyen vicces vagyok.
Azért akadt egy-két
igen meglepő ételféleség. Az egyik a köles volt hagymás babbal, zöldséges
szószban. Utoljára ilyet Bud Spencer-filmben láttam, éppen csak a fakanál
hiányzott mellőle. A másik meglepetés az annyira meglepetés volt, hogy a mai
napig nem tudom, mi a ménkű lehetett. Első látásra hideg, merev zsírban eltett,
kockára formázott darált csirkebélre emlékeztetett, noha biztosan nem az volt.
Az íze távolról - nagyon távolról - húsra emlékeztetett. Ezt már csak szemüveg
nélkül mertem megenni. Minek az a sok optikai információ.
Vacsora után
nyomban mellém penderedik a búgóhangú.
- Rákapcsolódunk,
igen? - kérdi hangjában ezernyi csábos ígérettel. Mit válaszolhat egy ilyen
kérdésre a férfi, ha még férfi egyáltalán?
- Máris - suttogom,
közel hajolva hozzá, hogy csak ő, egyedül és csakis ő halhassa. – De még előtte
elmennék nagyvécére… ha nem gond…
- Dehogyis -
suttog ő is, noha a folyosó már néptelen, csak ketten andalgunk a férfimosdó
irányába. Megvár.
- Akkor - süti
le a szemét szemérmesen - kapcsolódunk?
- Kapcsolódunk -,
suttogom rekedten, s e két egyszerű szóban minden benne van. Két magányos
emberi lélek a Kozmikus Világegyetem rettentő, jéghideg Káoszában ismét
egymásra talált, hogy mindörökre egyesüljenek.
Másnapra a
vizeletem véres lesz, két napig le se szállhatok az ágyról. Életemben először
ágyba kapok reggelit, ebédet, vacsorát. Három csövön áramlanak belőlem - belém
a mindenféle folyadékok.
