Mc. Flurry kapitány - vagy, ahogy szakmai körökben ismerték,
a Rémfarkas - feltette egy székre Martens-bakancsos lábát és alaposan
behúzta a szíjakat. „Ez az alap“ – mondogatta mindig a kiképzésen is.
Egyáltalán nem bírta azokat a pökhendi ifjoncokat, akik laza
bakancsszíjjal rohangáltak a gyakorlópályán. Különösen nem, ha még meg is
magyarázták neki - neki, a Rémfarkasnak - hogy ők akármilyen
bakancsszíjjal ugyanolyan teljesítményre képesek, mint - bárki. Sőt. Akár
abszolúte bakancsszíj nélkül is.
„Taknyosok“- horkantott a kapitány megvetően. „Azt azért szeretném
látni, hogy kibírnak húsz évet ilyen terepen. De szerencsére már csak egy év és
vége. Visszavonulok. Kell az a ház az óceán partján.“
Ellenőrizte a felszerelését. Hang - fény gránátok, rendben. Tucatnyi
dobócsillag, oké. Bénító gázspray, gumibot. Motorbicikli-lánc és karmos
vasgyűrű. Ez persze ritkán elég. Úgyhogy vágó- és szúrófegyverek: a hatvan
centis Rambó-kés, övre akasztva. Hátán keresztbe két szamurájkard. És végül
a tűzerő: kissé régimódi, de hatékony és megbízható Smith and Wesson
tizenkét lövetű. És persze, a megszokott, megkopott Kalasnyikov. Már minden
kollégája Uzzit, vagy valami még modernebbet hordott. „Kaszálni - oktatta őket
a kapitány gúnyosan. „De a Kalasnyikovval lőni is lehet. És nem segít
a fa sem.“
Ezzel azért a kollégái is egyetértettek. Mindannyian nagyokat kacagtak
azokon az akciófilmeken, amelyekben a főhős egy fatörzs, netán egy fal
mögött keres menedéket a Kalasnyikov - golyózápor elől. Egy fegyver elől,
amelyik köztudottan a vasúti sínt is keresztüllövi, na persze.
A kapitány behunyta a szemét és mélyet lélegzett. „Már csak egy
év“- gondolta magában. Odalépett az ajtóhoz. Tudta, mi vár rá, ha kinyitja, de
kétszer egymás után ugyanaz a forgatókönyv még sosem játszódott le.
Ideges mozdulatokkal előszedett egy piros tablettát a zsebéből és
gyorsan lenyelte. Erre is csak az utóbbi egy évben szokott rá. Kell egy ház az
óceán partján és kész. Még egyszer végignézett magán. Aztán berontott az ajtón.
Az általános iskola IV. C osztályában elkezdődött a földrajzóra. És
a kapitány tudta, hogy tízéves, számítógépes játékokon felnőtt gyerekekkel
nem lehet kukoricázni. Mi ezeknek egy emberi élet? Csak egy pöccentés
a játékkonzolon.
