Na, nem mintha friss levegőre vágyna szegény. A
mikroténzacskók kifejezetten jól bírják a bezártságot. Sőt, mondhatjuk, hogy
egyéb vágyaik is szinte minimálisak. Egy mikroténzacskó például a legritkább
esetben ideges. Nem is nagyon küzd rohanó korunk stresszes életformájával és
mondjuk a nemi élet se izgatja annyira.
A
”sétáltatás” tehát ez esetben inkább csak afféle terminus technicus, amit jobb
híján használ az ember. Másként nevezni különben bajos volna azt a két és fél
perces és mintegy ötvenméternyi utat, amelyet a szóbanforgó mikroténzacskó az
élelmiszerbolttól szerény munkahelyemig megtesz.
Gondoljunk
csak bele. Nem vitás, hogy a mikroténzacskó korunk technikai vívmánya. Tudós
koponyák nemzedékeinek megfeszített agymunkájára volt szükség puszta
létrejöttéhez. Valahol, messze, távoli gyárakban, zörgő- zakatoló gépsorok
között sok- sok munkás áll váltott műszakban és a saját két keze munkájával
termeli a mikroténzacskót, éjjel-nappal. Állnak ott fáradtan, olykor jókedvűen,
olykor másnaposan, máskor meg abszolút fitten a szalag mellett és csak
termelnek és termelnek. A kész terméket meg csomagolják - természetesen
mikroténzacskóba -, majd autókra, kamionokra, tán még repülőgépekre is rakják.
És mindezt miért? Azért a kábé kétperces, mintegy ötvenméternyi útért, amit ez
a sok munkával létrehozott csomagolóanyag a bolttól a rendeltetési helyéig
megtesz.
Hát
ehhez képest a tiszavirág élete jogal nevezhető maratoni hosszúságúnak. Miért,
kérdezzük a költővel? Mire jó ez az egész, ez a rengeteg sürgés-forgás,
termelés, igyekvés, munkálkodás? Mire jó, ha a mikroténzacskót, miután
betöltöte rendeltetését, azaz két percig burkolt mondjuk két kiflit, kidobjuk?
Mert
kidobjuk. Voltak bátor és merész szellemek, akik őrült és vad kísérletképpen
próbáltak ismét csomagolni valamit a mikroténzacskóba. Ma már tudjuk, hogy
fantasztikus vállalkozásuk eleve kudarcra ítéltetett. A mikrotén zacskó olyan
rémesen vékony, hogy kimondottan csak egyszeri használatra alkalmas.
Hát
igazság ez? Hogy ily rövid és tartalmatlan lét után ily hamar ellobbanjon egy
mikroténzacskó életének lángja? S ily kegyetlen gyorsasággal hulljon a kukába,
majd a szemétdombon kössön ki, ahol a játszi szél felkapja s művésziesen
kidekorál véle egy virágzó galagonyát? Esetleg egy zöldre festett kiskertkaput?
Vagy dévajul széthordja a vízparton, az erdőben, a szántóföldeken, amit a
horgászok, erdőjárók és mezőgazdászok oly erőteljes kifejezésekkel honorálnak?
Válasz
nincs. A mikroténzacskók és a világegyetem rejtélyei kifürkészhetetlenek.
