Hajnal van, szürkül, talán fél
négy lehet. Az ablaktól, ahol frissen operált szobatársam tanyázik, zörgés,
motozás hallatszik. Hogy pontosan mit csinál, azt a félhomályban lehetetlenség
megállapítani. Aztán mégiscsak történik valami, ami eléggé egyértelmű: a
szomszéd szép virágmintás törülközővel a karján, de amúgy egy szál kisgatyában
elindul az ajtó felé. Ez azért egy kicsit kísérteties, mert az ágyról csak úgy
tud leszállni, ha szétkapcsolja a csöveket, mind a hármat. Útközben lever
néhány dolgot, ami szintén azt jelzi, hogy nem lehet valami jó állapotban. A
páciensnek amúgy sincs semmiféle jogosultsága, hogy holmi csöveket
kapcsolgasson széjjel, pláne nem hajnali négykor. Szólni kellene valakinek, de
a jelzőberendezés, mint tudjuk, nem működik. Vagy talán nincs is, de az
ugyanaz. Kiabálni esetleg?
Na, csak nem lesz semmi baja ennek
a szerencsétlennek. Posztoperációs
trauma. Mindenki átesik rajta. Ha mindenki tudná, mi vár rá, önszántából senki
sem jönne ide. Tudtommal ugyanezt érzik a szülő nők is.
A másik szomszéd szokásos
abszolúte ájulásszerű alvása ellenére is felfogta, hogy valami nincs rendben a
környezetében. Kissé megemelkedik az ágyon. - Hát ez… hova tűnt?
- Zuhanyozni - tájékoztatom
tömören.
- De hát… most hozták vissza a
műtőből. Ebből baj lesz. Nem viselkedik furán?
- Dehogynem. Reggel fél négykor
zuhanyozni?
- Valami csepeg…
Most már én is hallom. A szomszéd
átnyúl az üres ágyra, eltekerget ezt-azt. A csepegés megszűnik.
- Nedves az egész ágy…
Szomszédunk jó félóra múlva
sikeresen visszatámolygott. „Csatlakozott”, valószínűleg nem valami sikeresen,
mert egy óra múlva, az első lázmérés után már négy nővér sürgött- forgott
körülötte. Felváltva szidták és fenyegették, míg villámgyorsan kicserélték a
komplett ágyneműt a nedves- pisis- véres matraccal együtt.
- Hogy jutott eszébe ilyen
őrültség? Magának le sem szabad szállnia az ágyról legalább egy hétig. Nagyon
veszélyes!
- Egy hétig? Akkor én most egy
hétig ne zuhanyozzak?
- Ne bizony! - replikáztak
mérgesen a nővérek. - Majd lemossuk szivaccsal. Annyit kibír, nem?
- Nem! Jogom van a
tisztálkodáshoz! - vág vissza ingerülten, sőt agresszívan, ami szintén azt
jelzi, hogy támadt egy kis zavar a fejében. Altatás után elég gyakran előfordul
az ilyesmi. A világosságban látszik, hogy a ráncok elmélyültek az arcán,
egy-két új is észlelhető. Szeme beesett, keze meg-megremeg. Kicsit ijesztő, ha
valaki egyetlen éjszaka alatt éveket öregszik, de messze nem a legrosszabb
eset.
Másnapra valamivel jobban lett.
Három órát ügyködtek rajta a derék doktorok, de hogy pontosan mit is vagdaltak
rajta ennyi ideig, azt nem tudta megmondani. - Az ellenégeimnek se kívánom -
mondja komoran és többé már nem viccelt a kirántott hússal. Másnap, telefonon,
a feleségétől tudta meg, hogy eltávolították a prosztatáját.
Senki sem mehet műtétre úgy, hogy
nem írja alá a szükséges nyilatkozatokat. Ha viszont már aláírtad,
gyakorlatilag bármi megtörténhet a műtőasztalon. Mindannyian az orvosok kezében
vagyunk.
