Nem, neem, ez most igazi! De tényleg! És semmi olyasmi,
hogy a felhőkből permeteznek minket, meg hogy nanorobotokat oltanak belénk,
nem.
Komoly a dolog.
Ráadásul világméretű. Legalább. Ez abból is látszik, hogy milyen ártatlanul
kezdődött. Egy reklám itt, egy reklám ott. Egy reklám az egyik adón, egy a
másikon. Szigorúan nem egyszerre, mert az már megint mekkora véletlen lenne. Egy
kis reklám még jól is jön néha. Ki lehet menni a konyhába, kis vacsorát
összekészíteni, amit ugye a film alatt megeszik minden normális ember este úgy
fél tizenegy tájban. Vagy vécézni, zuhanyozni, kutyát megetetni, szexuális
életet élni, mittudomén. Reklámokból úgyis egyre több van, rendes kereskedelmi
adón már jóformán csak reklámok mennek, az ezek közötti rövid szüneteket töltik
ki filmdarabkákkal. Hogy odaszögezzék a nézőt a képernyő elé, véglegesen, ez a
cél!
Csakhogy. Idővel
rájöttek a nagyokosok - akik azért nem teljesen hülyék, én mondom - hogy egy jó
csomó ember még mindig nem megy ki zuhanyozni, se semmit csinálni, hanem -
átkapcsol egy másik adóra! Át, a mocsok, és nem hajlandó végignézni, ahogy egy
élemedett korú, ráncos mindenű prostituált éppen miniszoknyáért epedezik, amit
egy dolgos élet jutalmaképpen természetesen meg is érdemel, és most már
hordhatja is, hála a magasságos jóistennek, mert vesz hozzá egy olyan, de olyan
betétet, hogy szinte egyáltalán nem csorog végig a vizelet azon a pipaszár
lábacskáin. (Mert ugye annak kilencvenkilenc százalékát a csodabetét magába
szippantyúzza.) És EZT a nívós művészeti alkotást nem hajlandóak végignézni
elvetemült alakok, most mondják meg!
A pénz erős
motiváció. Meg nem erősített hírek szerint valaki még dolgozni és képes érte.
Aki nem néz reklámot, az nem vesz dolgokat. Vagy nem olyat. A Szent Profit
érdekében a nézőt KÉNYSZERÍTENI kell, hogy minden sugárzott reklámot megnézzen,
és higgyék el, hogy ebben az esetben a nagybetűs Caps Lock írásmód egyáltalán
nem tekinthető túlzásnak. A nagy cél érdekében a kereskedelmi tévék fejesei egy
emberként borultak egymás nyakába oly hosszú idő után. Olyan régi ellenfelek is
összefogtak, akik már régen megásatták vetélytársuk sírját kedvenc
bérgyilkosukkal. És megszületett az összeesküvés, vagy inkább így: az
ÖSSZEESKÜVÉS!
A reklámok adási
idejét összehangolták. Most már minden hazai adón egyszerre jelennek meg. Olykor
nem teljes az átfedés, de a különbség annyira minimális, hogy minden bizonnyal
csakis a látszólagos véletlenszerűség látszatát igyekszik kelteni.
Na, ment is ez
egy darabig igen szépen. Az egész ország egyszerre mosott fogat, köpött, mint a
tévémaci, aztán egészségtelen késői vacsorát evett, megsimogatta a kutyát és az
asszonyt tetszőleges sorrendben. Úgy tűnt, nincs menekvés, most már mindig mindenki
minden reklámot meg fog nézni, reklámhatékonyság száz százalék.
Mindig vannak
kivételek. A kivételek alól is vannak kivételek. Sajnos van egy nyughatatlan
kisebbség, amely nem hajlandó tudomásul venni a haladást, sem azt, hogy az idő
vasfoga már rég elszáguldott felettük. A szlovákiai magyarság abban a
kivételezett helyzetben találta magát, hogy ha az összes magyar adó reklámot
nyomat, akkor átkapcsol szlovák adóra. (Úgyis ugyanaz megy.) Hát, ebből az egy
szempontból jobb helyzetben voltunk az anyaországba szorult hazánkfiaival
szemben. Így aztán szépen tanúi lehettünk annak is, hogy a szlovák adókat -
szintén szinkronizálták Szlovákián belül. Ott is voltak ám nagyokosok! Akik
figyeltek! És hogy miért írom mindezt
múlt időben?
Mert egy szép
napon hiába kapcsoltam a magyar reklámról a szlovák filmre. Ott is reklám ment,
ugyanakkor. Szóval most már a szlovákok is benne vannak. Meg biztosan a V-4
országok is, ha egy kicsit utánajárnánk. Most már biztos: ez bizony egy szépen
fejlett, valódi NEMZETKÖZI ÖSSZEESKÜVÉS!!!
